Napokban vacsizhatnékunk támadt Makival, így a fiúk hátrahagyásával nekiindultunk. Ezúttal kedvenc Chez Danielünk helyett a Csalogány 26-ra esett a választás.
A Bor és Étteremkalauz nemes egyszerűséggel Magyarország talán legjobb éttermének minősítette, azonban színvonalas versenytársaival ellentétben ő nem egy 13 + 1 csillagos hotel posh körökben méltán népszerű étterme, ahol nap mint nap mintát vehetünk a magyarországon ideiglenesen állomásozó külföldi vezetői siserehad étkezési szokásaiból, hanem "csak" egy étterem a Csalogány utca 26 alatt.
Már többször jártam náluk jó 10 évvel ezelőtt is, nyilván akkor még nem volt ennyire felkapott, akkoriban főleg déltől kettőig ment a biznisz, főleg munkaebédekre öszpontosítottak.
Jelenlegi nyitvatartásuk is nagyrészt erre utal különben: Kedd - Szombat 1200-1500-ig és 1900-2200-ig nyitva, Hétfőn, Vasárnap és Ünnepnap zárva
Ahogy ismertségük nő, ez minden bizonnyal változni is fog. :)
Elővigyázatosságból azért telefonon foglaltam hétre asztalt, majd meglepve hallottam, hogy csak nyolcra tudnak adni, mivel tele vannak. Lévén totál szürke hétköznap volt, ez meglepett.
Csak nem tartunk már ott ebben a városban, ahol tartanunk kellene? Akarom mondani, hogy az emberek munka után nem hazamennek sörbe és távirányítóba kapaszkodni, hanem kicsit nyitnak az egyéb élvezetek felé?
Kicsit nyolc előtt megérkezvén gyanúnk beigazolódni látszott: a hely félig sem volt tele és tartózkodásunk alatt sem vált azzá. Tekintve, hogy egy sietős vacsi is azért eltart itt egy órácskát, a foglalás logisztikája bevonul a megoldatlan rejtélyek misztériumkönyvébe. Akinek van tippje, kommenteljen bátran, legalább látom hogy Aribarin és M1K1n kívül más is olvas. :)
A hely semmiképpen sem nevezhető sznobnak, egyszerű-célszerű minimalista bisztró berendezés, engem leginkább a kis panziók reggelizőhelyiségére emlékeztetett (meg kell hagyni, nem is nagyon volt időnk a berendezést nézegetni, olyan ízorgiával terelték el a figyelmünket).
Az ifjú felszolgáló hamar felvette a rendelést, majd egyértelműen elismerő mosollyal nyugtázta Maki dekoltázsát. Ennek most örülnöm kellene? :) Nem ez volt az egyetlen meglepetés, amelyet a felszolgálók mutattak az est folyamán.
Maki meglepetésemre egy kökénypálinkával nyitott, melyet egy másik felszolgáló szolgált fel, rendkívül figyelmesen töltés előtt kihozta a palackot (sajnos nem Pelle párlat volt) és elém tárta.
Ettől a ponttól fogva sejthettem volna, hogy résen kell lennem, mert aktív közreműködést várnak tőlem. Mosolyogva közöltük, hogy engedélyem nélkül is ihat a feleségem pálinkát. :) Borválasztással ezúttal nem éltünk, helyette elszopogattunk majd egy liter bio áfonyalevet. Remek volt.
Maki háromfogásos menüt választott. Garnélacarpaccio wasabis mangókrémmel, Tőkehal spenótos burgonyagombóccal és Máktorta sütőtök fagylalttal került elé , ha jól emlékszem. Itt jegyzem meg, hogy a carpaccio eredendően marhahúsos előétel volt, manapság már talán csak előétel volta maradt meg, alapanyaga akár rák is lehet ezek szerint.
A gyengébbik nem képviselője, azaz jómagam Zöldfűszeres báránygerincet rendelt polentával, valamint Karibi csokoládé tortát feketeszezám fagylalttal.
Nemsokára megjelent a méltán híres házi sütésű erdélyi kenyérszeletke fűszeres vajas tányérkával, amelyet minden valamire való étterem felszolgálhatna. Remekül kíméli az emésztőnedvekkel küzdő gyomrot, ezáltal az éhező, pavlovi reflexeivel küzdő vendég kedvét emeli. Túlzásba azért nem vihető az elő-lakoma, mivel a tányérka gyűszűnyi méretű, a kenyérszeleteket pedig egyenként hozzák.
Nos a kis kenyérszeletkék csak fogytak, míg az ízfolyamra vártunk, immáron két felszolgáló támadott minket az egyenkénti utánpótlással. Mivel eldöntöttem, hogy Makival beszélgetek és nem hagyom magam ettől elterelni, valamint jóllakatni, senkivel sem vitatkoztam. Ennek eredménye az lett, hogy jelzésem ellenére az egyik felszolgáló elhelyezett még egy szeletke kenyeret az asztalomra, majd a másik felszolgáló kb 20mp múlva elvette előlem. Nos nem volt több apró bakinál, jót nevettünk ezen az anomálián. Egyik oldalon küzdeni kell a kenyérért, míg a másik oldalon nem lehet lemondani róla. :)
Az ételek íze, hőfoka, állaga egész egyszerűen tökéletes volt,
ötletesen elrendezve, forró tányéron és valami hihetetlen ízharmóniát
felvonultatva. A báránygerinc olyan omlós volt, mintha három napig
puhították volna a kukoricás kísérő remekül játszott mellette. A
csokoládés szelet is csak kellően édes. A fogások között extraként
megjelent mini-fogások is jól sikerültek, volt közte forró habosított
karalábé leves, melyet üvegpohárban szolgáltak fel, így nemes
egyszerűséggel meg kellett inni. Kérdésünkre, hogy mit is tisztelhetünk
ebben a fogásban a pincér rávágta, hogy teljesen egedülálló étel, így
kategorizálni sem lehet. Zseniális.
Említést kell még tennem a falon található plazmaképernyőről. Egy
ipari kamera homályos képét vetíti az arra néző nyáladzó vendég elé,
azt a célt szolgálja, hogy nyomon követhessük, mi folyik a konyhán. A
szűk képkivágás miatt sok mindent azért nem látni, jelen esetben meg
kellett elégedjek egy félig odaégetett forró platni, valamint egy
előtte időnként felbukkanó majd csupaszfejű szakács tarkójának
látványával.
Jobban örültem volna, ha az ötlet egyediségét
kihasználva többet engednek láttatni a konyhából, valamint - ha már a
vendég betekintést nyer- gyakrabban tisztítják a platnit és a szakács
fején megjelenne valamilyen szakácssapka.
***********************************************
Csalogány 26 étterem. Soundria rating:
Étel/ital: 10/10
Felszolgálás: 9/10
Milliő: 6/10
Ár/érték: 7/10 (számla 2 főre --> 14500 Ft)
***********************************************
