Körvonalazódni látszik 60+ napon túl, hogy milyen irányt vett bársonyos forradalmunk után az ország szekere. Nos pár nap alatt összehordtam tonnányi információmorzsát. Néhány sarokpontban feltehetően mindenki egyetért majd velem, a többiben várom a hozzáértő és hozzá nem értő hozzászólásokat. :)

A jóléti rendszerváltás 20 éves csinos öröksége a napnál is világosabb. mindent ész nélkül privatizáltunk, aztán a maradékot elloptuk, elsikkasztottuk. Aztán a Káosz. Meg a Világválság. Aztán a "szakértő" megszorítások visszaterelték az országot a még éppen hitelezhető kategóriába óriási lakossági megszorítások árán. Köszi.

A Moody’s-nál hazánk adósság-besorolása jelenleg Baa1 negatív kilátással. A társaságnál ez a harmadik legrosszabb befektetési kategória, azaz három szinttel lejjebb befektetésre már nem ajánlottnak – más szóhasználatban bóvlinak - minősülnek az állampapírok. A másik két hitelminősítőnél ennél is rosszabb a helyzet: a Fitchnél a második legrosszabb befektetési kategóriában (BBB) vagyunk, míg a Standard & Poor'snál már a legalacsonyabb még ajánlott, BBB- osztályzattal tartják számon a magyar adósságot.

Csak a miheztartás végett: a 20 470,49 milliárd forintos (71 milliárd eurós) magyar államadósság több mint fele forintalapú, ez pedig meghaladja a jegybank teljes devizatartalékát is. Ha tehát bóvlinak minősítik a magyar állampapírokat, minden bizonnyal régen nem látott forintromlás következne be (Ne feledjük, Görögországban Euróval fizetnek, nekik nem kellett tartani fizetőeszközük ellehetetlenülésétől). Óriási különbség!

Bár Magyarország – ahogy ezt a kormány is kiemelte - jelenleg úgy tűnik, hogy képes újrafinanszírozni lejáró adósságait, a jelenlegi labilis helyzetben többek szerint nem szabadna elvágni az IMF biztosította védőhálót.

Persze értem én Orbánt, szabadulni akar a bankár-függőségtől, most tök nyerő ez a retorika, mert minden eladósodott állampolgár fúj a bankokra. Cigánykodunk. Most utáljuk őket. Akkor állomásfőnök urak voltak, most bakterek lettek.

Ne kajáljunk azért mindent be Vityától. Mona Lisa mindenttudó mosolyával nyilatkozgat, hogy bátor tettet hajtott végre és szakított az IMF-el.

De ne felejtsük el, az ország hatalmas államadósság terhét cipeli (80%-os GDP arányos államadósság).

Valakinek ezt finanszírozni kell. Persze megtehetjük, hogy elfordulunk az IMF-től és az EU-tól és futunk a kínai befektetőkhöz, vagy az oroszokhoz, de annak is ára lesz. Ők sem a történelmi barátság hevében hiteleznek majd, ugye. Én legalábbis nem emelném piedesztára Orbánt csak azért mert egyik pénzforrástól a másikhoz tartja a kulacsunkat. Kételkedem, várom a véleményeket!

Menjünk tovább:

A hivatalba lépő kormány a korábban már megszokott gyakorlatnak megfelelően minden lehetséges pozícióra igényt tartott. Megkezdődött hát a politikai tisztogatás, amely senkit sem lepett meg, de Schmitt Pál (közt.elnök), Domokos László (ÁSZ) és Stumpf István (AB) megválasztása még sok Fideszes szavazó szemében is meglepőnek és mulatságosnak nevezhető. A Fidesz kinevezései, intézményi és jogi átalakításai - szemben a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában leírtakkal – a legtöbbször egyszerűen csak az “átmenet két zavaros évtizedét” folytatják.

Gőzerővel megkezdődött az intézményrendszerek átalakítása is. Ezek a módosítások – nyilván a saját képre formálás irányába mutatnak. A legfontosabb lépések úgy tűnik mégsem a modernizációt, inkább a hatalomféltés igényét tükrözik.

Így lett a korábbiaknál is aránytalanabb, a mindenkori domináns pártot segítő új önkormányzati választási rendszer, így módosult - az ellenzéket érdemben kizárva - az alkotmánybírók jelölési rendje (a kormánytöbbség jelölheti az alkotmánybírákat), így teremtődtek meg az országos választási bizottság lecserélésének feltételei, és így látszik formálódni az új médiafelügyeleti (médiatörvény) rendszer is. (Ja és éljen Rogán Antal, a pozícióhalmozó, a beadványkirály!)

A számos alkotmánymódosítás mind arra utal, hogy a kormány ezen a téren nem kíván önmérsékletet mutatni, miért is tenné. Feltehetően ebbe a sorba illeszkedik az új alkotmány elfogadásának szándéka is, mint a regnálás leendő koronaékszere.

Szimbolikus, populista, hatalomgyakorló lépésekben semmiképpen sem szűkölködünk (a Nemzeti Együttműködésről szóló Nyilatkozat kifüggesztésének elrendelésével mintha túl is lőtt volna a kormány a célon), ugyanakkor a már az ország lakóit (khmm lásd még Választópolgár) is érintő legfontosabb problémákról (pl egészségügy és a nyugdíjrendszer)  egyelőre érdemben nem nyilatkozott a kormány.

Napvilágot látott ugyan a látványosnak mondható  29 pontos akcióterv, de annak gazdasági hatásai egyelőre erősen vitatottak. Bíztató, hogy a mértékadó Sajnos brigád bízva bízik és előretekint. ;)

Kommunikációban az eddigiektől eltérően magára talált tehát az Orbán-kormány, ez kétségtelenül nagy előny, főleg egyelőre közel életképtelenséget mutató pártokkal az ellenzéki padsorokban. (Az ellenzéki pártok kórusban emlegetnek narancsuralmi rendszert (LMP) vagy egypártrendszert (Jobbik, MSZP), a baloldali sajtó pedig pannon Putyinról, sőt néha egyenesen diktatúraépítésről beszél.)

Ne felejtsük azonban, hogy hosszú távon a forradalmi kormány megítélését nem a retorika, hanem a gazdaságpolitika sikere definiálja.

Források: Ecoline, Adóhírek,  Gazdasági blogok, Vélemény blogok