Megjöttünk nyaralásból. Idén Korzikára esett a választás. Eredendően egy kis görög szigetre mentünk volna, de végül túl drágának bizonyult. Ezért aztán maradt ez a verzió. Kocsival mentünk és igyekeztünk mindenre gondolni a pakolásnál, hogy benne maradjunk a büdzsében.

A távolság 1150km Livornoig (IT), ahol várt minket a komp. Úgy döntöttünk, hogy egy nappal előbb megyünk, mert két gyerkőccel nem kockáztattuk a reggel 8as kompindulás lekésését. Jó döntésnek bizonyult, igaz leértünk 12 óra alatt (este hét körül), de ki tudja mi lett volna, ha reggel hétre kell odaérni.

Hamar találtunk egy fasza hotelt a közelben, aminek volt zárt parkolója. Jóformán ez volt az egyetlen prioritás, mivel nem akartunk ki-be pakolni a kocsiból. Magunk is meglepődtünk, milyen flottul ment minden! :)

Másnap reggel hétre ott is voltunk a kikötőben és becsekkoltunk a brutál kompba (550 autó!).

4 óra kompozás és 1,5 óra kicsekkolás után végre Korzikán voltunk. Annak ellenére, hogy a GPS nyugat-európa térképét otthon hagytuk, valamilyen sugallatra elsőre megtaláltuk a motelunkat Ill Rousse-ban. (Az a kis baki, h a pénzünket is otthonhagytuk, nem is zavart annyira, mert Habszegfű aranyos volt és átutalta a motelba. :) Ezúton is köszönjük!)

Hotel tulajdonosnője teljes idióta volt és remekül beillett abba a később kialakult képbe, h a franciák jó része nem akar megszólalni más nyelven. Tudott ő angolul, de mivel tudta, h van egy francia ismerősöm (foglalásnál tudta meg), így ragaszkodott hozzá, h vele beszéljen. Őrület, kénytelenek voltunk bevonni Audrey barátnőnket Budapesten, akit felhívott és neki mondta el a részleteket. Később megjegyezte, h jól beszél a lány franciául. NANÁ vazze, hát francia!!! Na mindegy, végülis segítőkész volt, hamar kicserélte a nem működő mikrósütőt és a kiégett konyhai lámpát.

Apartman kircsi volt, légkondi, 3 helyiség, TV, konyha, terasz. Nagyon jól elfértünk benne.

Makinak köszönhetően, aki nem hagyott minket lustálkodni, bejártuk majd a teljes szigetet két hét alatt, láttunk gyönyörű smaragd strandokat, mentünk sok hegyi szerpentinen amik szélessége alig haladta meg egy izmosabb kerékpárútét (szigorúan felfestve a két sáv!), láttunk nagy víztározókat, utaztunk helyi érdekű atom lepukkant keskeny nyomtávú vonaton, láttunk eszement gazdag embereket kurva nagy yachtokon feszíteni.Utólagos nyomozgatásom megmutatta, hogy soknak orosz a tulajdonosa...de láttunk cseh yachtot is. Végre, kelet európa is kimutatja a foga fehérjét! :]

Apropó kelet európa. Korzika alapvetően a franciák és az olaszok nyaralóhelye, vannak más nációk is (kis számú holland, német, belga) de kelet európai autót nem nagyon láttunk. Nem lehetett nem észrevenni, hogy úgy néztek ránk, mint az ufókra! Az apartmanban csak franciák laktak, mikor beálltunk a parkolóba, forogtak utánunk, mint a ringlispil. Szerintem életükben nem láttak kelet európait és azt hitték, hogy szőrös a talpunk és vörös csillagos tankkal járunk. (Persze lehet, h Maki túl csinos) ;]

Igyekeztünk jó benyomást tenni rájuk, igy legalább van esélyünk rá, h azt mondják otthon: "ahhoz képest, h Magyarok, elég kultúráltak voltak." ;]

Ha kocsi nélkül voltunk, akkor már simán olasznak néztek minket.

Korzikán folyton fúj a szél! Legalábbis a parton. Voltunk olyan strandon is, ahol a saját szavamat sem hallottam. Két óra leforgása után azt veszi észre az ember, hoyg teljesen magába fordul, mivel a hallása mit sem ér az ordító szélben, szemét sem tudja nagyon nyitva tartani.

Mindenesetre napernyőt kár vinni, mert két hétben többször futottunk a sapkánk után, mint ahányszor felállítottuk!

A tenger fenomenális, felejthetetlen! Majdnem fehér homok és sekéy víz nyomán mélykéktől smaragdig váltakozik a strandok színe. Ha a szelet megszokod remekül lehet strandolni, mert nem fő meg a fejed.

Őzet és mókust ugyan nem láttunk, mint Gyuszkóék Ithacában, de strandon grasszáló öreg bikát, úton poroszkáló öszvéreket és kocsinkba kajáért majdnem beugró vadmalaccsordát annál inkább.

Ekként át is adom a szót a képeknek. Fotókról azt kell tudni, hogy egy jó részüket BB1 és BB2 készítették kis Nikon géppel, maradékot  Maki és jómagam a másod-Minoltámmal (A2). Szóval élvezzétek Korzikát 4, 7 és 37 éves szemmel. Gyerkőcök fotóit onnan lehet megismerni, hogy rettentő szokatlan perspektívákból csinálták. :) Mi jót mulattunk rajta és elámultunk, hogy mennyire jól fotóznak!

Képek megtekintéséhez klikk az alábbi fotóra!