Soundria blogja - ez tutira kifacsar!

Valahogy olyan mélységesen szánalmas ez az ország. Már egy tisztességes tüzijáték sem maradt neki. Kapcsolgatom este a TV-t, szemem előtt mossa hulladékká a sok kurva drága kamerát a vihar, közben a szánalmas riporterek élő egyenesben próbálják megtalálni azokat a jegyzeteiket, amiket vész esetére irt nekik a dramaturg. Lánchíd előtti kamera CCD-je feladja, előbb függőleges csíkok, majd egész képet betöltő zsizsikes maszat váltja fel a tomboló hurrikánnal dacoló oroszlán képét. Menekülő emberek ijesztő képe már percek óta eltűnt, médiánk már hosszú percek óta olyan eseményről tudósít, ami semmivé vált.
Aztán váratlanul M1 és TV2 egy árva szó nelkül adást vált, eszükbe sem jut, hogy tájékoztassanak a kialakult helyzetről, M1 idióta népimotívumos-experimentális-hallucinogén beteg rajzfilmet tol, ami persze még mindig jobb, mint az RTL klub szánalmas próbálkozása, hogy miként kommentálja 3 hülye alak teljes hozzá nem értéssel a nyilvánvalóan elszabadult katasztrófát.
Az azóta beindult kommunikációs dezinformációs gépezet már ismerős a politikából, rendezek hát egy gyors FAQ sessiont:
Q: Demszky mit tehetett volna, ha egyszer nem kapott információt?
A: Arcátlan hazugság, megvezetés. Hát úgy semmit! Információt KELLETT volna kérni! Ha nem kérsz, nem is kapsz.

Q: Valóban hiábavaló lett volna a katasztrófavédelemnek 10 perccel előtte lefújni az egészet, mert a pánik nem lett volna elkerülhető?
A: Arcátlan hazugság, megvezetés. Több okból is. 10 perc alatt eltávolodik annyira a tömeg a Dunától, hogy többfelé lehet menekülni. Kis matematika:  ha az ember a Duna mellett áll , hány égtáj felé menekülhet? Helyes, 3 felé, mert a Duna felé nem tud. És ha eltávolodik? Helyes, máris négy felé, mert a Duna felé is futhat, ha úgy tetszik!
Emellett, hogyan kellemesebb menekülni? Közvilágításban szárazon és relatíve csendben, vagy vaksötétben, üvöltő orkánban és pofádba vágó esőben/faágban?

http://index.hu/gal?dir=0608/bulvar/viharvideo/

Q: Megrendezhető-e a kétségtelenül az ország második legnagyobb tömegeket vonzó eseménye (közvetlenül a Győzike-show után) vészforgatókönyv nélkül?
A: semmiképpen sem, főleg úgy nem, hogy a BP-re lecsapó vihar útjába eső városok sorra mondták le az eseményeket

Q:  Elég a blablából, ki ezért a felelős?
A: Az engedélyező hatóságok, Budapest vezetése és a megrendelő Miniszterelnöki Hivatal. Napnál világosabb. A hatóságok azért, mert nem kellően mérlegelve adták ki az engedélyt, Budapest vezetése és a megrendelő, mert nem voltak elég körültekintőek többszázezres embertömeg fogadására (folytatólagosan annyi éve, ahány éve tüzijáték van Budapesten).

Q: mit lehetett volna tenni?
A: 10 pecenként lekérni a meteorológiai adatokat, 8-1/2 9 kor legkésőbb dönteni, közvilágítást felkapcsolni, hangosbemondón idióta demegóg zenét lekapcsolni, helyette folyamatos instrukciókat adni az elvonulásra. Jegyeket visszaadni. :)

Mikor Orbán kimerészkedett a parlament elé és jólfésült Philip milliós tömeget számolt, Vityának meg volt szervezve a Duna felé a menekülőútja. Ott várta a naszád a Dunán a József Attila szobor magasságában, ha balul sülnek el a dolgok. Csodálom, hogy ennyi kurvasok tüzijáték szervezése alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy mit kezdjen egy esetlegesen megvadult tömeggel. Hiába, a hatalom csak a saját védelmére van felkészülve, nem az őket hatalomra emelőkére.
Egyszóval mindenki monnyon le!

Sovány vigasz, hogy valószínűleg Magyarország eddigi legnagyobb publicitását az fogja adni, hogy jövőre valszeg bekerülünk a National Geographic channel “Seconds from disaster” sorozatába.
Egy barátom mesélte, hogy a Batthányi téren megnyitotta a református templom a kapuit a menekülők előtt és a lelkész így szólt a szétázott egybegyűltekhez: “híveim, ennyien még sohasem voltunk”.

Ámen

Előzmény itt és itt 

Ha repülni invitálják, felülne-e kedves Olvasóm egy barokkosan túlcicomázott kétfedelűre, melyben furcsamód a kelleténél több a kilátást zavaró visszapillantótükör, ráadásul önjelölt pilótája - miközben görcsösen terlegeti a vezérsíkokat- észrevehetően képtelen egyenesen tartani a szerkezetet, állandó jobbra húzásával veszélybe sodorja féltett gépét, utasát és önmagát is?
Mit szólna egy olyan pilótához, aki alkalmi utasáról nagyképűen nem feltételezi, hogy ő maga is képes repülőgépet vezetni?
Belátható, hogy nem valami bíztató perspektívája a levegőben való helyváltoztatásnak, hacsak nem rajong a végtelennek tűnő körutazásokért. Azt javasolnám, ne is üljön be mellé, válasszon inkább egy olyan pilótát, aki mentes a káros előítéletektől, komplikációmentesen teszi a dolgát és épségben eljuttatja választott úticéljához egy korszerű repülőgépen.

Ebben az esetben halálfélelem helyett juthat ideje egy kis egészséges elmélkedésre is.

Örömmel nyugtázhatja, hogy szókincse új érdekes, ámde kevéssé értelmezhető kifejezésekkel bővülhet, úgymint "otthonkaszex" vagy "sztyeppei ortodoxia".

Eltűnődhet azon, hogy más, mélyen kapitalista szemléletű országokban is tetten érhető konzervativizmust vagy prűdériát vajon szintén a hadikommunizmus messze nyúló izzadó keze váltotta-e ki, avagy kimondhatjuk, hogy egy olyan emberi tulajdonságokkal állunk szemben, amit túlzottan is sokan mondhatnak magukénak tengeren innen és túl?

Feltehet költői kérdéseket is, miszerint vajon van-e olyan nemzet a planétán, amely nincsen saját sorsát illetően legalább kissé döntési helyzetben, legyen az a történelem bármelyik vészterhes időszaka is? Volt-e a történelem folyamán előre lejátszott háború?

Szembesülhet az örök dilemmával: most akkor merjünk kicsik lenni, vagy merjünk nagyok lenni? Érdemes-e feltétlenül és szükségszerűen hazugságokra épülő foglalatosságot űző embertársunkat példaképnek tekinteni?
Nem szül-e folytonos félreértéseket, ha mindent mindenkor a politika szűrőjén át vizslatunk? El tudjuk-e fogadni azt, hogy a globalizáció egy folyamat, amelyet a fejlett társadalom résztvevő egyedeinek egyre gyorsuló információcseréje tesz lehetővé és ezáltal elkerülhetetlen? Együtt tudunk-e vele úgy élni, hogy társadalomra néhol hátrányos voltát igyekszünk társadalmi szinten gátolni, míg elképesztő előnyeit az egyed szintjén kihasználni ahelyett, hogy úton-útfélen életünk megrontójának kiáltanánk ki? Végül landolás közben elgondolkodhatunk rajta, milyen pilóta-nehézlovasság (képzavar) az, amelynek egyik legjelentősebb mozgatórugója a gyűlölet, melyre kényszerből gyűlöletet vár viszonzásként? Csak nem azért kiáltja ki magát kirekesztőnek és elitistának, mert fél nyitottnak, megközelíthetőnek lenni? Kétségtelenül kicsit kiszolgáltatottá tesz, de nem fáj.

Jó volt ez a kis sétarepülés. A kétfedelű pilóta-nehézlovasság kicsit később szállt le, mert jobbra ívelő kőröket írt le a levegőben, de sokmindenben egyet kellett értsek vele. Remek stílusa és sok repült órája van. De hogy követnem kellene az útirányt? Semmi esetre sem.

Másfelé repülünk. Sajnos.

Megérkeztünk a kéthetes nyaralásból. Egy hét horvátoknál, másik hét szlovéneknél. Rab és Kranjska Gora. Meg kell mondjam, nem csak az a tengerszint feletti 1300 méter választja el a két városkát egymástól. Hanem egy fényév.
Horvátországon belül RAB szigeten voltunk egy 4*-os kempingben lakókocsiban.

 Gyermekkoromban sokat jártunk erre szüleimmel, nagyon kellemes emlékek fűznek ide: végtelen homokos part, alig mélyülő meleg víz, szemben a kis sziget,

rengeteg sátor és lakókocsi, ahova este álmosan a fürdőbe menet be lehetett bambulni. Nos felnőtt fejjel már kicsit máshogy látja az ember a világot. A táj ragyogó szépsége mit sem változott,

de komor felhőket húzott rá a házigazdák mindenhol tapasztalt alig leplezett ellenszenve (vajon mi a jelszó a mosolyukhoz?), az arcpirító árképzés (1L tej majd 500HUF) és az infrastruktúra 30 éves mivolta (koszos WCk és lepukkant zuhanyzók). Nem véletlen, hogy az igényes turizmusra harapó hollandok évekkel ezelőtt eltűntek, viszont telve voltunk magyar és ex-keletnémet turistákkal. (általánosságban elmondható: ahol nem látsz holland turistát, oda ne tedd be a lábad)
Az ember építette táj valamivel azért kevésbé volt elhanyagolt és lepusztult, mint Korfu déli fertálya, de így is próbára tette az alkalmazkodóképességünket. De a tenger rendkívül tiszta, körben a természet építette panoráma majdnem mindent feledtet. Majdnem.
Amint lement a nap, fürdőzésre már nem volt lehetőség, próbáltunk hát egyéb szórakozási lehetőséget keresni. 20 éves kiszolgált vurstlik és gyerekkoromban még kiváló állapotú, de azóta szétrohadt belű minigolfpálya, valamint egy 20 percig céltalanul kóválygó minibusz tulajdonosai apasztották a pénztárcánkat a már említett mértékben. Valahogy Zimmer Feri szobra kívánkozna a főtérre.
Rab város viszont gyönyörűen fel van újítva és rendezett, aranyos kis sikátorokkal és hívogató boltokkal, ékszerdoboz kikötővel.
6 nap után búcsút intettünk a gyönyörű tengernek és észak felé vettük az irányt, hagytuk magunkat utoljára megkopasztani a RAB-KRK között közlekedő 35 éves komp felháborító jegyárával. Ebből a pénzből 2 órát hajókáztunk anno az Olaszországban 100km/h val közlekedő JET komppal. Mind1, én is csak csatlakozni tudok azoknak egyre bővülő táborához, akik a horvátokat legkevésbé sem vendégszerető lenyúlós népségnek tartják, akik ráadásul utálják a magyarokat.
Történetünk itt ért fordulóponthoz, estére megérkeztünk Szlovéniába egy apartmanba az szlovén Alpok lábánál. Nem akartunk hinni a szemünknek az apartman majd 60nm-es alpesi ház

zsír konyhával, mosogatógéppel, minihifivel, kandallóval, kiskerttel, kerti grillel és nem utolsósorban körpanorámával a szlovén Alpokra. Huhh. Kipakolás, kerékpárok leszerelése, gyorsan körbenézés. Nos azt kell mondjam, Szlovénia elérte azt a vendéglátási színvonalat, ahonnan felesleges továbblépni, mert az már erőltetett lenne. Kétsávos kerékpárutak,

barátságos, mosolygós angolul beszélő emberek (bolti pénztáros inclusive!), egyértelmű turistainformációk több nyelven, hangulatos cafek,

széles körű kártyaelfogadás. Rendezett parkok,

rengeteg kerékpáros, szépen rendbehozott házak és kertek. Mindennek tetejébe árak a helyükön, ár-érték arány több mint megfelelő, ez kell nekünk! Hopp hollandok is szeretik, sokan vannak, lakóautóikkal benépesítik az utakat. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat kirándultunk, kerékpároztunk, libegőztünk, boboztunk, este pedig fáradtan befűtöttünk a kandallóba és neztük a Eurosportot és a Discoveryt. :]

Jó nyaralást mindenkinek Szlovéniában!

Le kellett volna védetni a Nickemet. Feltűnt egy újabb Soundria a világban, mégpedig Soundria, a kegyetlen rabszolganő! Egy Dragonhorse (Sárkányló) című fantasynovella egyik hőse. Másra nem tudok tippelni, minthogy Laura L. Duncan sokat Soulseekezik es nézegette a felhasználóneveket majd az enyém mellett döntött.  Szerencsére a Wikipédiában még nem vagyok benne! :)

Én különben hónapok alatt szültem meg ezt a nevet a 90es évek közepén. Sound, mint hang/hangzás és -ria, mint országjelző szócska (Hungária, Bulgária) mozaikjaként mintegy Hangzásország jelentéstartalommal indult neki hódító útjának. Kis stúdiómat pedig nagykepűen elneveztem Soundria Castle Studio-nak.  Sajnálatos tény, "ria" végződése némi feminin felhangot kölcsönöz neki, de evvel együtt tudtam élni ezidáig. Most, hogy rabszolganővé süllyedtem, lehet, hogy el kell szánjam magam egy nickcserére. A soundnak maradnia kell, mert szeretem. Lassuk milyen lehetőségeim vannak:

Soundria --> 207 találat, ennek nagyja én vagyok! + Soundria, the cruel mistress

Soundscape  --> google 3.010.000 találat

Soundbomb --> 16.300 találat

Soundry --> 14.700 találat

Háát, nehéz dolgom lesz, de nem adom fel.

Találtam egy lehetőséget arra, hogy ajánljam másoknak is kedvenc filmjeimet, ime: klikk ide

Végre esik egy kis eső! Persze rögtön jéggel megspékelve küldik odafentről. Globális felmelegedés rulez. Jégeső július végén. Rögtön mindenki abbahagyja, amit éppen csinál és kifüggeszkedik az ablakba. Zseniális.

Szemben velünk Textilboy is megjelent az ajtóban és nézelődik. Textilboy egy mindig trendi fiatalember, aki feltehetően apja családi textilvállalkozásába kényszerült és szemmel láthatóan rémségesen unja magát a családi Bt. beltagjaként.

Ami az OEP működését és az országos kuplerájt illeti:

 Az ügyfélkapun lehetősged van lehívni a betegéletutadat: hol, mikor és mennyit költött rád a társadalombiztosítás. Nem kell mást tenned, mint megadni a TB számodat és már jön is a report.

Az adatok között a legtöbb helytálló, ám tudnotok kell, hogy tavaly jártam az Examed magánrendelőben Heliobakter vizsgálatot csináltatni (gyomorfekély-szűrés) magánalapon. Asszem 9000-Ft ba kerül náluk.

Le is zajlott a vizsgálat (nincs gyomorfekélyem) J, lé kicsengetve.

A jelentésben viszont a következőt találtam:

1. Examed, miután én kicsengettem a lét a vizsgálatért, nem megcsináltatta saját költségén a vizsgálatot, hanem visszaélve a TAJ számommal elhúzott a János kórházba és egy ismerős és korrumpálható dokival megcsináltatta azt ingyen, vagyis a TB terhére.
2. Ez nem volt elég, Dr Konderák a biztonság kedvéért 3* is lehúzta a TB-t egy olyan vizsgálatért, amit egyszer sem lett volna szabad megcsináljon, mivel én ott sem voltam.

 Hát meg kell mondjam, ez remekül mutatja, hogy hol is folyik el a pénz a TB-ből.

--------------------

soundria-rating:

Examed: ülj le fiam, 1-es

Dr Konderák: megbuktál, 1-es

TB szív: 10

Ezért állampolgár is szív: 10

-------------------

Jelentem, regiszráltattam magam az elektronikus közigazgatásba!

Maga a regisztráció meglepően zökkenőmentesen zajlott.

Itt lehet regisztrálni, ami nem mást jelent, mint megjelölni egy tól-ig időpontot és egy okmányirodát, ahova be szeretnél hullani. Állam bácsi ad egy időpontot, te elmész a kiválasztott ományirodába és vársz.

Én a munkahelyemhez legközelebbit választottam a Béke téren, Újpest. Rendkívül kultúrált környezet fogadott, jólöltözött személyzet, légkondi, udvarias ügyfélszolgálat.

10.45-re kaptam előzőleg időpontot, 10.37 kor hallom, hogy kiabálják a nevemet, nu ez kevésbé volt kultúrált, de őszintén szólva logikusnak tűnt, mivel, ha rögtön sorszámot adnának a neten és te nem mész el, akkor foglalod a többi ügyfél elől a drága nyitvatartási időt. Szóval a nevemre odamentem, lejelentkeztem, amire adtak egy sorszámot. Még le sem ültem, máris szólítottak.

Irodában két csini+ két kiszolgált ügyintéző, elavult PCk 15os CRT monitorokkal, hangszóróból halk diszkrét zene. (!!!)

Személyivel azonosítottam magam, megadtam egy user nevet és egy emailcimet, aláírtam a formot, cserébe kaptam egy vaskos nyomtatott tájékoztatót (kis logikai baki à aki elektronikus ügyfélkaura regisztrál, elviselne egy mailben küldött tájékoztatót 20 nyomtatott oldal helyett, az állam is spórolhatna). Máris kész voltunk, az egész nem tartott tovább, mint 10 perc érkezéstől távozásig. Szerencsére ijesztő mennyiségű nemzetiségi polgártársam nem az elektronikus ügyfélkapu miatt állt feltehetően sorba, hanem segélyért.

Ha már ilyen hamar végeztem, ellátogattam a polgármesteri hivatal büféjébe is, ami legnagyobb meglepetésemre egy teljesen frankó Café formáját öltötte beülős légkondis és kiülős naponsülős ügyféltérrel, 21. századhoz illő dizájnnal. Lecsekkoltam: nehezen kiismerhetően, de akadálymentesítve!

Nyomtam egy sajtkrémes szendót és egy ájszteát, elköltöttem a Café előtti jegenyefák árnyékában, majd visszarobogóztam a büróba.

Frissen melegen már várt a levél az inboxomban, regisztrációm sikeres volt.

Na kérem, ez itt már a huszonegyedik század!

soundria rating:

----------------------------------------------------------------

Regisztrációs weboldal: 9

Okmányiroda: 10

Ügyintézés: 10

Állampolgártársak: 3

Polg. Hiv. Büfé: 10

-------------------------------------------------