Ha repülni invitálják, felülne-e kedves Olvasóm egy barokkosan túlcicomázott kétfedelűre, melyben furcsamód a kelleténél több a kilátást zavaró visszapillantótükör, ráadásul önjelölt pilótája - miközben görcsösen terlegeti a vezérsíkokat- észrevehetően képtelen egyenesen tartani a szerkezetet, állandó jobbra húzásával veszélybe sodorja féltett gépét, utasát és önmagát is?
Mit szólna egy olyan pilótához, aki alkalmi utasáról nagyképűen nem feltételezi, hogy ő maga is képes repülőgépet vezetni?
Belátható, hogy nem valami bíztató perspektívája a levegőben való helyváltoztatásnak, hacsak nem rajong a végtelennek tűnő körutazásokért. Azt javasolnám, ne is üljön be mellé, válasszon inkább egy olyan pilótát, aki mentes a káros előítéletektől, komplikációmentesen teszi a dolgát és épségben eljuttatja választott úticéljához egy korszerű repülőgépen.
Ebben az esetben halálfélelem helyett juthat ideje egy kis egészséges elmélkedésre is.
Örömmel nyugtázhatja, hogy szókincse új érdekes, ámde kevéssé értelmezhető kifejezésekkel bővülhet, úgymint "otthonkaszex" vagy "sztyeppei ortodoxia".
Eltűnődhet azon, hogy más, mélyen kapitalista szemléletű országokban is tetten érhető konzervativizmust vagy prűdériát vajon szintén a hadikommunizmus messze nyúló izzadó keze váltotta-e ki, avagy kimondhatjuk, hogy egy olyan emberi tulajdonságokkal állunk szemben, amit túlzottan is sokan mondhatnak magukénak tengeren innen és túl?
Feltehet költői kérdéseket is, miszerint vajon van-e olyan nemzet a planétán, amely nincsen saját sorsát illetően legalább kissé döntési helyzetben, legyen az a történelem bármelyik vészterhes időszaka is? Volt-e a történelem folyamán előre lejátszott háború?
Szembesülhet az örök dilemmával: most akkor merjünk kicsik lenni, vagy merjünk nagyok lenni? Érdemes-e feltétlenül és szükségszerűen hazugságokra épülő foglalatosságot űző embertársunkat példaképnek tekinteni?
Nem szül-e folytonos félreértéseket, ha mindent mindenkor a politika szűrőjén át vizslatunk? El tudjuk-e fogadni azt, hogy a globalizáció egy folyamat, amelyet a fejlett társadalom résztvevő egyedeinek egyre gyorsuló információcseréje tesz lehetővé és ezáltal elkerülhetetlen? Együtt tudunk-e vele úgy élni, hogy társadalomra néhol hátrányos voltát igyekszünk társadalmi szinten gátolni, míg elképesztő előnyeit az egyed szintjén kihasználni ahelyett, hogy úton-útfélen életünk megrontójának kiáltanánk ki? Végül landolás közben elgondolkodhatunk rajta, milyen pilóta-nehézlovasság (képzavar) az, amelynek egyik legjelentősebb mozgatórugója a gyűlölet, melyre kényszerből gyűlöletet vár viszonzásként? Csak nem azért kiáltja ki magát kirekesztőnek és elitistának, mert fél nyitottnak, megközelíthetőnek lenni? Kétségtelenül kicsit kiszolgáltatottá tesz, de nem fáj.
Jó volt ez a kis sétarepülés. A kétfedelű pilóta-nehézlovasság kicsit később szállt le, mert jobbra ívelő kőröket írt le a levegőben, de sokmindenben egyet kellett értsek vele. Remek stílusa és sok repült órája van. De hogy követnem kellene az útirányt? Semmi esetre sem.
Másfelé repülünk. Sajnos.
