Megérkeztünk a kéthetes nyaralásból. Egy hét horvátoknál, másik hét szlovéneknél. Rab és Kranjska Gora. Meg kell mondjam, nem csak az a tengerszint feletti 1300 méter választja el a két városkát egymástól. Hanem egy fényév.
Horvátországon belül RAB szigeten voltunk egy 4*-os kempingben lakókocsiban.
Gyermekkoromban sokat jártunk erre szüleimmel, nagyon kellemes emlékek fűznek ide: végtelen homokos part, alig mélyülő meleg víz, szemben a kis sziget, 
rengeteg sátor és lakókocsi, ahova este álmosan a fürdőbe menet be lehetett bambulni. Nos felnőtt fejjel már kicsit máshogy látja az ember a világot. A táj ragyogó szépsége mit sem változott, 
de komor felhőket húzott rá a házigazdák mindenhol tapasztalt alig leplezett ellenszenve (vajon mi a jelszó a mosolyukhoz?), az arcpirító árképzés (1L tej majd 500HUF) és az infrastruktúra 30 éves mivolta (koszos WCk és lepukkant zuhanyzók). Nem véletlen, hogy az igényes turizmusra harapó hollandok évekkel ezelőtt eltűntek, viszont telve voltunk magyar és ex-keletnémet turistákkal. (általánosságban elmondható: ahol nem látsz holland turistát, oda ne tedd be a lábad)
Az ember építette táj valamivel azért kevésbé volt elhanyagolt és lepusztult, mint Korfu déli fertálya, de így is próbára tette az alkalmazkodóképességünket. De a tenger rendkívül tiszta, körben a természet építette panoráma majdnem mindent feledtet. Majdnem.
Amint lement a nap, fürdőzésre már nem volt lehetőség, próbáltunk hát egyéb szórakozási lehetőséget keresni. 20 éves kiszolgált vurstlik és gyerekkoromban még kiváló állapotú, de azóta szétrohadt belű minigolfpálya, valamint egy 20 percig céltalanul kóválygó minibusz tulajdonosai apasztották a pénztárcánkat a már említett mértékben. Valahogy Zimmer Feri szobra kívánkozna a főtérre.
Rab város viszont gyönyörűen fel van újítva és rendezett, aranyos kis sikátorokkal és hívogató boltokkal, ékszerdoboz kikötővel.
6 nap után búcsút intettünk a gyönyörű tengernek és észak felé vettük az irányt, hagytuk magunkat utoljára megkopasztani a RAB-KRK között közlekedő 35 éves komp felháborító jegyárával. Ebből a pénzből 2 órát hajókáztunk anno az Olaszországban 100km/h val közlekedő JET komppal. Mind1, én is csak csatlakozni tudok azoknak egyre bővülő táborához, akik a horvátokat legkevésbé sem vendégszerető lenyúlós népségnek tartják, akik ráadásul utálják a magyarokat.
Történetünk itt ért fordulóponthoz, estére megérkeztünk Szlovéniába egy apartmanba az szlovén Alpok lábánál. Nem akartunk hinni a szemünknek az apartman majd 60nm-es alpesi ház 
zsír konyhával, mosogatógéppel, minihifivel, kandallóval, kiskerttel, kerti grillel és nem utolsósorban körpanorámával a szlovén Alpokra. Huhh. Kipakolás, kerékpárok leszerelése, gyorsan körbenézés. Nos azt kell mondjam, Szlovénia elérte azt a vendéglátási színvonalat, ahonnan felesleges továbblépni, mert az már erőltetett lenne. Kétsávos kerékpárutak,
barátságos, mosolygós angolul beszélő emberek (bolti pénztáros inclusive!), egyértelmű turistainformációk több nyelven, hangulatos cafek,
széles körű kártyaelfogadás. Rendezett parkok,
rengeteg kerékpáros, szépen rendbehozott házak és kertek. Mindennek tetejébe árak a helyükön, ár-érték arány több mint megfelelő, ez kell nekünk! Hopp hollandok is szeretik, sokan vannak, lakóautóikkal benépesítik az utakat. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat kirándultunk, kerékpároztunk, libegőztünk, boboztunk, este pedig fáradtan befűtöttünk a kandallóba és neztük a Eurosportot és a Discoveryt. :]
Jó nyaralást mindenkinek Szlovéniában!
