Soundria blogja - ez tutira kifacsar!

Már hónapok óta nyüstölöm Makit, h nézesse meg a Mondejót, mert folyton benzinszaga van.

A napokban én tankoltam és fizetés után látom ám, h alul csöpög belőle a benya.

Másnap aztán el is vitték a kocsit szervízbe, ahol kiderült, hogy robbanásveszélyes! :-O

Tök gáz, ha belegondolok, hogy új kora óta ereztük a szagot , sőt 1* szólt is már, hogy nézzék meg.

Nna mind1, lényeg az, hogy Mondejó szervízben van, oszt csereautóként Maki kapott egy ilyen szépséget, hogy enyhüljön az ijedtség:

Elég korrekt masina, 2.0 Tdi. Olyan brutális erővel húz 2 ezres fordulattól, hogy az ülésbe préseli az embert. Milyen lehet a 3.0 Tdi? :) Belül is gyönyörűséges, minden a helyén. Bézs ülések, kék műszerek. Este kis piros ledek világítják meg az utasteret, ami nem zavaró, de jól látni odabent mindent. Nyomógombos indítás. Jó ötletek garmadája ezen kívül is. Utoljára a francia kocsijainkban éreztem ilyen otthon magam.

Teljes volt az egyetérté köztünk, hogy meg tudnánk szokni! ;)

Ma akadtam erre a kétségbe vonható hasznosságú tárgyra a Neten.

Az ember, aki forgalmazza, teljesen komolyan gondolja! 7-7500 hufért a tied lehet!

A helyében én forgalmaznék vibrátorral kiegészítettet is, ha már, akkor. Az sem hozza ágyba a kávét, de akkor minek is? :) 

Ezt a képet Olginak küldjük. Maki épp az általad írt levelet olvassa a Főnix árnyékában. :)

A kép a kis Nikonnal készült. 

pussz

Szombat reggel átruccantunk Lengyelországba pár napra. Az út tök síma volt, rácsodálkoztunk az otthoni tavasz után a Tatraban a hóra.

Zakopaneben sem volt tegnapig jelentős hó, inkább csak a sípályákon, oda is látvalevőleg hordták a havat. A Gubalowkan is ugy tűnt, hogy az utolsókat rúgja a tél.

Kirándultunk egy marha jót egy nemzeti parkban, ahol azért elkelt a szánkó is :)

Általánosságban elmondható, hogy lengyel felebarátaink erős szimpátiát éreznek a magyar sógorok iránt. Feltehetően nem haragszanak ránk történelmileg semmi miatt sem. :) Kedves, vidám náció, kétség sem fér hozzá.

A vendéglátóhelyek viszont meglepő módon igen erős kívánnivalót hagynak maguk után. A gulyásleves itt erősen hajaz az otthoni Globus-féle paradicsomos töltöttpaprika konzervre, a levessel küzdés alatt simán kihozzák a főételt, ami ugye ilyen módon sehogy sem fér el az asztalon. Kólát tilos rendelni, mert garantáltan gépi masszát kapsz helyette.

A gasztronómiai kegyelemdöfés tegnap egy hústál képében érkezett, amelyben is az ecetes savanyúság rokfortos öntettel lett leöntve. :-O

Az ítéletidő éjjel érkezett. Reggelre majd fél méteres hó esett, a kocsi ki sem látszik a hó alól. Hazautunk holnap érdekesnek ígérkezik, ma este karácsonyfát állítunk... :)

Végül egy festői kép a tájról. Békés, nem? ;)

Azt hiszem BB1 tehetséges fotós lesz. Úgy érzem, ösztönösen jól komponál. Íme két bizonyító erejű kép tőle! Mndkettőn látszik, hogy kb 1m magasból készült. :)

Egyik képről sem lehet mondani, hogy unalmas kompozíció lenne, nem?

15 év és üzlettársak leszünk! :) 

Végre pár napja otthon!

Hét végén hazaértem majd két hét kivert E.T.-állapot után. Mindenki egyben van, fiúk nagyon örültek nekem és azóta is érzem, hogy egyre inkább megnyílnak ismét felém. BB2 azért haragszik is rám, amiért ilyen sokat töltöttem távol otthonról. Feleség is mintha örült volna, de ugye a női lelkekbe ki lát bele? ;)

Makival rettentő sok a megbeszélni valónk, nyomjuk is keményen az ipart, amint a fiúk elaludtak.

Nagyon bízom benne, hogy helyre lehet még lökni a dolgokat köztünk. Rajtam biztos nem fog múlni.

Ha túl leszünk ezen a rettentő sérülékeny és kicsit (ön)bizalomhiányos időszakon és kezdenek beforrni a sebek, talán visszatérhetnek a régi_de_új hétköznapok is.

Szegény nem tudom, mit csinált az elmúlt két hétben, de aludni biztos nem aludta ki magát, mert kezd totál a végére járni az energiájának. :) Mai allergia-oltására már el sem akartam engedni, nehogy hazafelé fának menjen.

Én is úgy érzem magam, mint egy zombi. Készülni kellene a fotosulimra, de ahhoz nem ártana némi koncentrációs készség is, ami most momentán nem áll rendelkezésre. :)

folyt köv

milyen erdekes erzesek fognak el, hogy vegtelennek tuno ido utan elindulok hazafelé.

ha az ember ugy hagyja el az otthonat, hogy feltoltodni megy, akkor is az az elso szava, mikor hazaer : hiaba, mindenutt jo, de legjobb otthonl!

most pedig annyi minden kavarog bennem, hogy lehetetlennek tunik leirni. hit, remeny, szeretet, ragaszkodas, vágy, csipetnyi bizonytalansaggal megfuszerezve.

hat, ahogy Bubo mondta nemreg, Petya csinald meg egy het alatt a mini el camino-dat. :)

nos mar majdnem tul vagyok rajta. csak haza kell tajolni magam.

puszilok mindenkit, aki segitett a nehez idokben. 

Utolsó meglevő képem a családról...milyen távoli térben és időben...remélem jól vannak a fiúk... 

Good times and bad
Seen them both
Hope fly out the wind

ow
Fortune walk through the door
Learned not to believe
This is as good as it gets
Because we ain't seen nothing yet

Hands untied
But the same shuffle once again
Running all the time
Ain't going nowhere
It's a new page in the same book
It's a new game with the same rules
The lights go down
Fade to black on the set
And we ain't seen nothing yet 

This life is a crime
A blessing and a curse
Chosen and unwanted
Displaced and usurped
I'd run away