milyen erdekes erzesek fognak el, hogy vegtelennek tuno ido utan elindulok hazafelé.
ha az ember ugy hagyja el az otthonat, hogy feltoltodni megy, akkor is az az elso szava, mikor hazaer : hiaba, mindenutt jo, de legjobb otthonl!
most pedig annyi minden kavarog bennem, hogy lehetetlennek tunik leirni. hit, remeny, szeretet, ragaszkodas, vágy, csipetnyi bizonytalansaggal megfuszerezve.
hat, ahogy Bubo mondta nemreg, Petya csinald meg egy het alatt a mini el camino-dat. :)
nos mar majdnem tul vagyok rajta. csak haza kell tajolni magam.
puszilok mindenkit, aki segitett a nehez idokben.
