További érdekes nótákkal folytatom a sorozatot.
Az általam nagy tiszteletnek örvendő Tears for Fears duó aranyhangú énekese, Roland Orzabal megjelentetett egy kevéssé ismert szólóalbumot 2001-ben, amire a kutya sem figyelt fel, sem a kritika, sem a közönség. Pedig vannak rajta csuda jó slágeres nóták is, például ez:
Billy Idol egyike azoknak a vérbeli punkoknak, akik nem ódzkodnak a szintetizátorok és samplerek közelébe menni, sőt! 1993-as Cyberpunk című lemezén még a gitárnak hangzó sávok is szintetizátorból jöttek. Most egy korábbi - 1987-es dalt mutatok meg, színtiszta szinti-punk. :]
Ha már elmentünk kicsit rockosabb irányba és a tengeren túlra, nem hagyhatom ki a Z-Z Top formációt sem. Ők a bluest vegyítik a forgós gitárokkal és a szintikkel, nem kis örömömre. Imádom őket. Itt egy nóta a 80-as évekből, aminek látványvilága is elég futurisztikus és jól kivehető a hangzásban a programozott dob és basszus:
Nem is annyira szintipop, mint inkább Euro-dance vonalon, de mindenesetre igen szórakoztató csapat volt a Scotch a 80-as években, amolyan nyugat erurópai Zizi Labor. :) Szerencsére felleltem egy klipjüket, amit most látok először. Nélkülöz minden ízlést, valóságos vizuális ámokfutás. Feltehetően semmit sem gondoltak komolyan és ők voltak alegjobban meglepve a sikereken. De a dal nagyon kúúúúúl!
Melegebb vizekre evezve itt egy remekbeszabott nóta a Bronski Beat utódzenekarától, a Communardstól, annak idején pörölyként ütött a húzós feszes tempó és a kappanhang elegye. Melegek is zsidók is, Geci barátomnak biztos nagyon bejön. Azért elmondanám, hogy konzit végeztek. Ahhoz képest nem rossz, ugye... ;)
Valszeg a szintipop nehezen elválasztható a melegektől. Egy újabb gyöngyszem, ezúttal Holly Johnsontól, aki a jól elsült stúdió-rock-blöff Frankie Goes to Hollywood (a The Art of Noise mérnökeivel megtámogatva) hisztérikus sikerén felbuzdulva továbblépett és megalkotta ezt a slágert, ami 1989-ben Makival közös dalunk volt. :] Dekadens, nem?
