Előre bocsátom, hogy komálom az embert, sőt mitöbb utánamagyek minden frekvenciára. Mégis egy megfejthetetlen rejtély volt és lesz is számomra.  A Fiala. Az biztos, hogy az "egyszerűen kiismerhető" plecsnit nem lehet ráütni. Lássuk a rideg publikus tényeket:

Fiala János, kétdiplomás 50-es éveit taposó médiában tevékenykedő műsorvezető ember, földön porosodó E.T.. Péklapát. Ja és szerintem rettentően hasonlít Tim Robbinsra. Csak nem mosolyog annyit. De ezt megbocsátjuk neki, mivel neki sem oszkárja, sem többmillió dolláros gázsija sincsen. Ráadásul kelet európában kell élnie.

Ez  Robbins

Ez pedig Fiala 

Sokáig a Magyar Rádióban ténykedett (168 óra, Gondolat-jel), majd alámerült mind a mainstream, mind a marginális hallgatottságú kereskedelmi rádiók világába. Immár évek óta egy olyan műsort vezet (KejlFelJancsi), amely nem visszahívja a telefonálót, hanem szűretlenül engedi a műsorba a szent hallgatót, evvel együtt a véleményét is.

Meg is lett az eredménye ennek a sajátos taktikának. Fialát végtelen sokszor hangoztatott zsidó mivolta és sokszor leplezetlen politikai hovatartozása  miatt egy marék debilitását elszántsággal kompenzáló (legveszélyesebb, ugye) nyilván jobbos csoport gyűlöli. Ezek az emberek ahelyett, hogy ignorálnák őt és műsorát, napi szinten telefonálnak be a KejlFelJancsiba. Röfögnek, krakognak, zsidóznak, más verbális véleményt nem alkotnak.

Aki viszont betelefonál, általában rekedtes, szétcigizett hangú, 50es depis nő, aki addig addig morfondírozik, hogy mit is mondjon, hogy vegül Fiala lekeveri. Apropó lekeverés. Senki más sem kerülheti el nála a sorsát. A műsornak - betelefonálós jellegét meghazudtolóan a türelmetlenség a legfőbb ismérve , az általa vezetett műsor minidg naprakész, sokszor nagyon élvezetes a maga porvokatív és hiperérzékeny stílusában, máskor ámde eléri a hallgathatatlanság egy jelentős fokát. Kapkodó ideges zeneszám váltások, témahiány, hallgatói és műsorvezetői sértődöttség. Harag.

Igen, úgy fest Fiala 50 évesen haragszik az egész világra. 

Ugyanakkor elszántan tartja a fáklyát, hogy mi, a műveletlen hallgatók lássunk már a sötétben. Makacsul provokál, minden szavából süt, hogy meg akar győzni, ugyanakkor más véleményét nagyon ritkán engedi közel magához.

A zeneválasztásból is süt a kitűnni akarás a kivagyiság és a harag. Tagadhatatlanul jó zenei ízléssel működő emberünk nem egyszer olyan hardcore zenékkel srófolja a munkába haladó hallgatóságot, hogy garantáltan egyetlen hallgató sem marad(t) meg a 88.1-en.

Sajátos fura módon sokszor nem követi az élni és élni hagyni alapszabályt sem.

Ezt is alá tudom támasztani egy érdekes példával: minden kereskedelmi adónak kötelessége, hogy időnként híreket és közérdekű információt szolgáltasson. Értelemszerűen a legközérdekűbb közérdekű a közlekedési hírek. Normál esetben kapcsolják telefonon a diszpécsert, aki általában színtelen hangon idegesítő zenei aláfestéssel nyakonöntve elhadarja a közlekedési híreket, amire már senki sem figyel, mivel Budapest évek óta permanensen be van dugulva északtól délig.

Nem úgy a KeljFelJancsiban: Fiala vagy ingerlő módon haverkodik-smúzol a diszpécserrel, vagy egyenesen nem hagyja, hogy befejezze a mondandóját, mert folyton belevág a szavába, evvel emelve a  közlekedési híreket még érthetetlennebbé, a diszpécsert pedig zavarttá.

Valahogy mindig az az érzésem, hogy motivációja a következő: ha már én szarul érzem magam reggeltől estig a bőrömben, érezze magát más is szarul, akár csak egy percre is.

Magára haragított szinte mindenkit már maga körül, Vitrayt pölö élőben a fülem hallatára kritizálta - talán joggal - de semmiképpen sem helyénvaló módon.

Olyannyira, hogy VT betelefonált és megpróbálta védeni magát az adásban. Persze innen a dolog rém kellemetlenné vált, mert Fiala nyilván nem fog meghátrálni a saját műsorában, Vitray pedig vérig sértve lerakta a telefont, amit kb 1 perc nem lekevert hangos foglaltjelzés követett. Vérciki! Értelmetlen konfliktuskeresés mindig, mindenhol.

Mintahogy következett azonos képlet alapján 2008-as megjelenése a top ménsztrím TV2 ben. Ki tudja, mit szeretett volna kihozni ebből a lehetőségből. Azt nap mint nap érezni lehet, hogy sikerre és nyilvánosságra vágyik, nem szégyen az. De a nyilvánosság nem tart soká, ha nem tudjuk megszerezni legalább alapfokon a nézők bizalmát és szimpátiáját.

Csakhogy  Fiala rossz lóra tett, avval a haraggal és elkeseredettséggel ment oda mindenféle műsorokba, amiknek facsipesz-egyszerű nézőserege nem arra kíváncsi, hogy entelektüell kioktassák és megleckéztessék. Még csak nem is értik miről beszél, mikor barokkosan hosszú mondataival kéretlenül felajánlja kétszeres tolerancia díját egy tv műsorban, mert ő nem cigánygyalázó, csak úgy vágták meg. Tolerancia? Se nem értik, se nem művelik Magyarországon. Cigány? Na azt értik.

Tessék csak nézni:

Ha nem indul: http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=384373

Megasztán érdekes jelenség az , mikor az egyszeri nő elmegy dolgozni a bordélyházba, majd arról panaszkodik, hogy folyton megdugták. Hát ez a műsor azért jött létre, hogy megalázzák, kedves Celeb. Nem pedig azért, hogy  megváltsa benne a világot, de legalábbis jó izlést verjen a buta néző fejébe. 

Mindenesetre KejlFelJancsi balhésan rövid úton kiírta magát a TV2-ből, de legalább megfelelő publicitása lett könyvének, amely meglepő és mulatságos módon éppen akkoriban jelent meg Péklapát címmel.

Megvettem, elolvastam és fel voltam háborodva.

Minidig  nagy tisztelettel nyúltam mindenféle könyvhöz, hiszen az emberi gondolat szent, akármiről is szól. Aki pedig könyvet ír, kiteszi a gondolatait a placcra, tisztelettel kell hát bánni vele.

Ez a könyv azonban nem szól a világon semmiről, amiről meg szól, az vérciki. Az első 60 oldalon arról olvashatunk, hogy miért is írt az író könyvet, utána szerkesztetlenül odavetett teljes mértékben hétköznapi kusza családi emlékek, már-már bántóan intim és fölöslegesen őszinte szavak a családról, mindenféle koncepció és hozadék nélkül, majd -kegyelemdöfésként- minden előkészítés és kommentár nélkül jópár olvasói levél, nesze a könyv kellős közepébe. Sok önmarcangolás, még több önsajnálat.

Rendszeresen előbb leírt, majd magyarra kijavított idegen szavak - ezt ki érti? Stílusjegynek kevés, viccnek sok.

Ellenben semmi sem arról az időszakról, ami érdekesnek tekinthető a Magyar Rádióban, korrajz, vagy olyan önéletrajzi ihletettség, ami vezeti is az olvasót. Bármi, ami érdekes lehet Fialában, azon kívül, hogy imádja a lányát.

Megint azt érzem, amit eddig is mindig: túlzott bántó őszinteség, amit boldogtalanság és szeretethiány hív életre.

Folytonosan tépelődő elme, aki nyomot akar hagyni a világban, de nem találta meg a helyes utat.

Nemcsak érzékenység, hanem empátia is, nemcsak kioktatás, de elfogadás is. Nemcsak kritika, de dícséret is. Nem csak zsörtölődés, hanem a pillanat szépségének meglátása is. És akkor talán helyére kerülne sok minden, János.