Nagyon szeretem, meg minden, tök jól lehet közlekedni azóta itt a környéken, csökkent a Szentendrei út forgalma is, őseimhez 15 perc lett az út, de a Duna pláza környékére sem több 20 percnél.
De azért mégiscsak furi, hogy egy vadonatúj híd budáról pestre menet úgy ringat, mintha bölcsőben lennék.
Több cikk is megjelent a kerékpárút hullámosságáról, amit a kerekesszékesek életének megkönyítésével magyaráznak az illetékesek. Ez persze nem más, mint az adófizetők síkhülyének nézése, ki a búbánat tudja megközelíteni kerekesszékkel a hidat? Honnan? Pesten csak gyorsforgalmi, budán is csak gyorsforgalmi, alul pedig kerékpárút.
Mind1, az autós aszfalt hullámosságáról senki sem szólt, pedig nem lehet nem észrevenni. A fenti fotón is jól látszik az egyik hupli.
Szerintem azt is figyelembe kell venni, hogyha egymást követően több 25 tonnás kamion is elringatja magát azon a szakaszon, az már komoly amplitúdójú rezonanciát is kelthet a szerkezetben. Kíváncsi vagyok, mikor figyel fel rá a média is. Az tutkó, hogy valami nem stimmelt a kivitelezésnél. Na, nemsokára indulok robogóval tesztelni. :)
A mindenségit! Már október van, én meg éheztetem az olvasóimat. Lássuk mit írtam volna, ha nem lennék lusta, trehány és depis. :I
De legalább fotóztam rendületlenül!
Először is a fostalicska kékfrankos után 1 tisztességes palackról. Bock Villányi Kékfrankos 2007.
A teszt ezúttal elmaradt, mert nem jegyzeteltem, de kellemes emlékeket hagyott maga után. ;)
Aztán arról, hogy jártunk a Megyeri híd megnyitóján, sőt sétarepültünk is körülötte.
Nagyon szeretjük, mert lerövídíti az utat anyuékhoz, valamint nem is hozott nagy forgalamat a Szentendrei útra. Ha ijesztően hullámos is az út felülete, meg van nekije lejárata a semmibe
de legalább nagy, szép és monumentális. Biztos kurva drága volt, de mit nekünk 30-50 milliárd HUF, mikor az USA-ban röpködnek a 700 milliárd dollárok.
(Hétszázmilliárd dollárból 5333 kilométer hosszan lehetne továbbvezetni a kőröshegyi völgyhidat. Az 5333 kilométernyi völgyhíd elég lenne arra, hogy Indiába, Új-Delhibe
eljussunk hetven méter magas pilléreken. Igaz, az utolsó harminc
kilométert már földúton kéne megtennünk, mert Budapesttől Új-Delhi 5363
kilométerre van.) * [Origo]
Azt nem állítom, hogy minden részletmegoldás tartósra sikeredett, mint pölö ez a hungarikum vízelvezető szisztéma, de talán pár évet kibír majd gond nélkül.
BB1 második osztályba lépett! BB2 meg hevesen középsős lett! Büszkék is rá. BB2 így is mutatkozik be:
Én Bendegúz és középsős vagyok. :)
Földcsere program is volt Soundria rencsen. Ehul ni az ábrázolás:
Szeretnénk, ha jövőre nem a szomszéd fűje lenne mindig zöldebb. ;)
Makival már régóta tervezgetjük, hogy nyúlfarknyi házi borteszteket folytatunk későbbi iránymutatás gyanánt, meg is vettünk egy füzetet e célra. Most eljött az idő, hogy felkerüljön első rövid tesztünk, rendhagyó módon egy kerülendő tételről. :I Ígérem, jobb borok is felkerülnek majd.
Egy idei kerti mulatságra egy barát merényletképpen az alábbi palackot hozta a hóna alatt. Valahogy mindig kimaradt a szórásból, így Makira és rám várt a megtisztelő feladat, hogy elfogyasszuk.
(C) a fotó kis házi fotóstúdiómban készült az eredeti palackról
Nyitás után Maki első reakciója az illatra vonatkozott: húú mi ez a cefre? Valóban nem biztos, hogy 2004 óta nem lett volna ildomos palackozni a nedűt. 2008-ra cefre illatúvá vált. Enyhe gyümölcsillat azért megmaradt.
Íze nélülözi a harmóniát, vékony, enyhén csípős-savas, kesernyés-fanyar utóízzel, melyre a nyelv sokáig emlékszik.
Színe erőtlen, kissé átlátszó.
Felmerül az emberben a kérdés, hogy egyáltalán miért adja ehhez a nedűhöz bárki is a nevét. :)
Két kétségtelen előnye tartja feltehetően a polcokon: az ára (kb 500 HUF) és hogy meglepően hamar az ember fejébe száll.
Kiszabadultunk tegnap este Makival és arattunk, mint a hurrikán a tengerentúlon. Megnéztük az ARC-ot, beültünk egy étterembe bosszankodni és végre európainak éreztük magunkat a Szépművészetiben.
Jó volt.
Az ARC kiállítást évek óta bizsergő ujjal nézzük végig, eddig sohasem okozott csalódást. Igazi kihívás volt. Idén viszont azt kell mondjam át lettünk verve. Egyrészt én is és néhány kedves ismerősöm is pályázott, szerintünk nem is olyan rossz pályaművekkel, oszt nem lettünk beválogatva. Nem baj, biztos erős volt a mezőny. De akkor mit kerestek a következő pályaművek a falakon? A hívószó ugye: Hol a Boldogság mostanában?
Véleményem szerint ezek egyike sem megy túl egy tehetségtelen amatőr 10 perces munkáján.
Voltak irtó király plakátok is (kedvenceim: Takács György: Mi az a boldogság - Énart Vince: Boldogság kereső térkép kalandvágyóknak) , de a színvonal mélyen az eddigiek alatt maradt, ráadásul tele volt tűzdelve rendes hirdetős plakátokkal a tér, alamuszi módon bekeverve a pályaművek közé. Nézted, hogy most ebben mi a pláne és rájöttél: semmi vaze, ez egy hirdetés.
Ami a savanyú szőlőt illeti, itt nem álltunk meg, behúztunk egy nagyon durván balkán estebédet az Anonymus étteremben. A hely egyike a legjobb fekvésű és adottságú éttermeknek a városban, közvetlen a Vajdahunyad-vár aljában a tó partján.
Nem úgy a konyha! Nem meglepő módon az Étterem és Borkalauz említést sem tesz róla. Mi magunk már jópárszor jártunk erre, antiszoc beállítottságunknak remekül alájátszott a teljes mértékben kihalt aztalsor: soha egyetlen vendéget sem láttunk. Nemhiába mondta nagyapám: soha ne ülj be elsőnek egy bisztróba sem!
Maki Kacsamájpástétom, melyet hidegen tálalunk, ízletes áfonyával és pirított kenyérrel-t rendelt il, jómagam Pácolt, rózsaszínűre sütött kacsamell filé, narancsos jégsaláta ágyra ültetve-t. Levessel nem bajlódtunk ezúttal, mert sürgetett az idő.
A kacsamell filé olyannyira rágósnak mutatkozott, hogy csak azért tudtam megenni, mert vastagon ázott a tányér alján álló olajban. Mártás nem járt hozzá, csak apróra tépett narancsdarabkák, hagyma és saláta. Azért legyűrtem, mert rettentő éhes voltam.
Maki rosszabbul járt. A pástétomban nem volt hiba ránézésre, de áfonya helyett egy olyan szőlőfürtre lett ültetve, amely garantáltan landolt már pár megelőző vendég tányérján is. A fürtről több szem hiányzott, penészesre rohadtak a szemek, a fürt is szárazra öregedett. A pirított kenyér természetesen a jól megszokott pesti igénytelen zacskós. Minősíthetetlen volt. Kikértük az étlapot, hogy tisztázzuk, mit is rendeltünk. A pincér hozott helyesbítésképpen egy kis tál dzsemet. Jobb esetben áfonyadzsem, de inkább Tecsó gazdaságos ipari hulladéknak tűnt.
Nem annyira jellemző ránk, de teljes határozottsággal visszaküldtük a cuccot a szakácsnak szemrevételezésre. Mivel Maki mást nem rendelt, ők pedig mást nem adtak, így konkrétan éhezve távozott egy elegáns étteremből (a kacsámból nem kért).
ui: Ami az édes asztali kadarka 700Ft /dl-es árát illeti, azon is elidőzhetnénk.
*********************
Anonymus Catering
Soundria Rating: 2/10 - csak a legbátrabbaknak
*********************
Némileg szétzilálva érkeztünk a Szépművészeti Múzeumba, ahol a Múzeum + keretében 3200Ft leszurkolása ellenében nem kevesebben volt részünk, mint tárlatvezetett Holland festészet, Szakcsi improvizációk a Lélek és Test fotográfiáira, tárlatvezetett Reneszánsz a fáraók Egyiptomában, majd maga a Lélek és test a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével.
Szakcsi mester ismét meggyőző és megindító volt, kivéve talán, hogy egy kánikulában strandoló gyerkőcös képről Hull a pelyhest asszociált, amihez mindvégig ragaszkodott is. :) Juhász Zenebutik Előd konferansziéja csak hab volt a tortán.
Meg kell mondjam, a múzeumot különben olyan időtlen nyugalom, ízlés és elegancia hatja át, hogy legszívesebben azonnal beköltöznék. :)
Este 10kor zúgó fejjel jó volt kilépni a Hősök tere eleink által megálmodott tágas állandóságába.
Geci Dzsajokosz cimborám Sajnoson publikált a Bonanza Banzairól egy szépet. Tagadhatatlan, hogy újfajta hangzást hoztak a magyar könnyűzene világába 1989 környékén, mivel elektronikus zenével népszerű nem volt akkor senki biza a KFT-n kívül. Legalábbis tudomásom szerint. Omega létrehozott azért jópár szintis dalt, de azok sulyosabbak voltak egy fokkal, semmiképpen sem pop hangzás.
Jómagam a szintipop csecsét szívtam magamba anyatej helyett, úgyhogy olyannyira nem lepett meg a Bonanza hangzásvilága, inkább megmosolyogtatott.
Ha sorra vesszük, miféle dalokon volt akkor már túl a stílus hallgatótábora, rögtön más megvilágításba kerül Ákosék akkori munkássága.
Pár égbekiáltó nóta a teljesség igénye nélkül:
1977:
1981:
1982:
vagy méginkább
1983:
1984:
1985:
1986:
És akkor még hátravolt 3 év. 1989-re a legtöbb szintipop banda (Yazoo, Blancmange, Bronski Beat) már ki is múlt, Depeche Mode például 87-90-ig alig alkotott. Yello már rutinból nyomta a zsniálisabbnál zseniálisabb szinti albumokat az 1985-ös Stella után.
Jah, nem is említettem az egész unikum the Art of Noise-ot, akik a zajokat keverték a klasszikus alapokkal és később egy egész stílus épült rájuk (trip-hop). :)
Namost fenti behatások után - azért 1-2 év késéssel hozzáférhetőek voltak- Bonanza enyhén mosolyogtató volt a komolykodásával. Lett azért pár dal, ami engem is megfogott, mint a stílust szerető embert: Kicsi szív, Kihalt minden, Nem ér semmit a dal, Régi és új.
Végezetül álljon itt egy némileg sikeresebb Depeche Mode-követő csapat egyik jó dala, kis tehetséggel és nagy tisztelettel azért el lehet evickélni a farvizen:
előre is elnézést optimista beállítottságú olvasóimtól - ha nem akarsz globális időtlen hülyeségekről olvasni, ma ne olvasd Soundriát. Hallgass Soundria zenegépet helyette. ;)
Ma hajnalban arra ébredtem, hogy valami kaparászik a tetőablakon a fejem felett. Mivel teljes mértékben kómás és másnapos voltam, rögvest tisztáztam magamban: az sem érdekel, ha UFÓK jönnek éppen értem.
Persze csak egy macska volt, de éppenséggel jöhetett a világűrből is.
De aztán erre a témára rendesen ráált az agyam, pechetekre meg is osztom veletek. :)
Szóval már írtam egy bizonyos platina tábláról tavaly, amit egy kutatócsoport felszögelt a Pioneer-10 űrszondára, aztán kilőtte a világűrbe. Sokat vitáztam már sok barátommal, hogy van-e értelme az ilyesfajta módon való kapcsolatfelvételnek, de egyvalamire soha nem gondoltunk.
Mindjárt leírom, mire, de előtte egy kis kitérő, hogy jobban érts:
Kijelenthetjük nyugodtan, hogy a világmindenség talán egyetlen olyan élőlényei vagyunk, akik ahelyett, hogy élveznék az életet, és békében együtt élnének a környezetükkel, fogták magukat és alig párszázezer év leforgása alatt visszafordíthatatlanul tönkrevágták nem is oly kicsi bolygójukat. Elérték, hogy a Föld rázkódjon egyet, mint egy loncsos kutya és levessen minket innen nemsokára. Előjeleit úgy hívjuk udvariasan, hogy Globális Felmelegedés. Ez mégiscsak jobban hangzik, mint a Globális Katasztrófa.
Ha csak arra gondolunk, milyen mélységesen emberi már ez a plakett is! Olyan ÉRTELMES élőlények küldik ki az űrbe pucér fotójukat, akik sejtik, hogy mire megtalálja ezt bárki is évszázezredek múlva ez alapján, már rég kipusztult lények lesznek, ezáltal eleve kudarcra ítéltett a felfedezésünkre tett minden kísérlet. Magyarul jól kib@szunk ismeretlenül is a legközelebbi szomszédunkkal. Hehe úgy kellett - űrkáposztába űrhús kellett! :)
De lassan kanyarodok vissza az eredeti gondolathoz. Biztosan feltűnt Nektek is, hogy a dínók évmilliókig éltek a Földön békében a természettel, csak egymást kergetve és legelészve, amig egy bazi nagy kő le nem zuhant és GKL-t okozva (Globális Kurvagyors Lehűlés) kipusztulásra nem késztette őket. Persze lehet, h előtte jól összebalhéztak, de nem hiszem. Szerintem a kihalásuk is olyan békés volt, amilyen az életük.
Mi meg miközben az egyedeink fele éhezik, ilyen táblákat küldünk ki az űrbe nagyképűen.
Ha felállítunk egy definiciót, miszerint egy élőlény akkor mondható értelmesnek, ha békében fenn tudja magát tartani évmilliókig, akkor a dínólk kétségtelenül azok voltak. De tegyük fel, hogy van egy bolygó valahol, ahol még okosabb, hozzánk hasonló élőlények élnek, mondjuk kutyafejű majmok.
Mit gondoltok, mit szólnak a kutyafejű majmok, ha keddről szerdára virradó éjjel egy ilyen platinaplakett hullik alá az égből? Na kérem erre gondoltam én ma hajnalban.
Arra, hogy baromira nem érdekelné őket, mert semmi köze a létfenntartásukhoz. Megszagolnák és esetleg lepisilnék. Pedig nem is másnaposak.
Nincs jelentéstartalma egy ilyen táblának, csak és kizárólag az emberi agy számára, nem?
Várom a véleményeket!
ui:
Volt eccer egy filmben egy jelenet (asszem a Contact), amelyben az űrből értelmesnek tűnő jeleket fogtak a tudósok.
Hónapokig dekódolták, aztán kisütöték, h a jel nem más, mint Adolf Hitler egyik beszéde képben és hangban. Nem nagyon értették mi ez. Valami kozmikus tréfa? Közben az idegen lények fogtak egy korai TV adást és visszasugározták nekünk. Csak pár évbe tellett, mig visszaért.
Nem úgy a konyha! Nem meglepő módon az Étterem és Borkalauz említést sem tesz róla. Mi magunk már jópárszor jártunk erre, antiszoc beállítottságunknak remekül alájátszott a teljes mértékben kihalt aztalsor: soha egyetlen vendéget sem láttunk. Nemhiába mondta nagyapám: soha ne ülj be elsőnek egy bisztróba sem!
