Geci Dzsajokosz cimborám Sajnoson publikált a Bonanza Banzairól egy szépet. Tagadhatatlan, hogy újfajta hangzást hoztak a magyar könnyűzene világába 1989 környékén, mivel elektronikus zenével népszerű nem volt akkor senki biza a KFT-n kívül. Legalábbis tudomásom szerint. Omega létrehozott azért jópár szintis dalt, de azok sulyosabbak voltak egy fokkal, semmiképpen sem pop hangzás.

Jómagam a szintipop  csecsét szívtam magamba anyatej helyett, úgyhogy olyannyira nem lepett meg a Bonanza hangzásvilága, inkább megmosolyogtatott.

Ha sorra vesszük, miféle dalokon volt akkor már túl a stílus hallgatótábora, rögtön más megvilágításba kerül Ákosék akkori  munkássága.

Pár égbekiáltó nóta a teljesség igénye nélkül:

1977:

1981:

1982:

vagy méginkább

1983:

1984:

1985:

1986:

És akkor még hátravolt 3 év. 1989-re a legtöbb szintipop banda (Yazoo, Blancmange, Bronski Beat) már ki is múlt, Depeche Mode például 87-90-ig alig alkotott. Yello már rutinból nyomta a zsniálisabbnál zseniálisabb szinti albumokat az 1985-ös Stella után.

Jah, nem is említettem az egész unikum the Art of Noise-ot, akik a zajokat keverték a klasszikus alapokkal és később egy egész stílus épült rájuk (trip-hop). :)

Namost fenti behatások után - azért 1-2 év késéssel hozzáférhetőek voltak- Bonanza enyhén mosolyogtató volt a komolykodásával. Lett azért pár dal, ami engem is megfogott, mint a stílust szerető embert: Kicsi szív, Kihalt minden, Nem ér semmit a dal, Régi és új.

Végezetül álljon itt egy némileg sikeresebb Depeche Mode-követő csapat egyik jó dala, kis tehetséggel és nagy tisztelettel azért el lehet evickélni a farvizen: