Kit érdekel, hogy Madonna a Ray of Light ota nem adott ki egy valamirevaló albumot? Vagy, hogy Michael Jackson kifehérített pedofilként tűnik el a porondról?
De, könyörgöm a Depeche Modetól nem ezt várom. Annyi mindent köszönhetek nekik. Végigkövettem a sikereiket, a kudarcukat, a több éves csendet. Rajtuk nőttem fel. Maki is, Judit is. És eddig még nem is okoztak csalódást.
Ennek megfelelően abszolút mértékben megadtuk a tiszteletet a Depeche Mode új albumának. Fiúk lefeküdtek, kimentünk a kertbe, kivittem a mini hifit, meggyújtottuk a grillt, bontottunk egy palackkal Bárdos Anditól kapott Bárdos és fia borból. Remek volt.
Nem úgy a lemez. :( Valaki azt mondta: ez egy elég jó lemez, kár hogy Depeche Mode, mert ők KURVA JÓ lemezeket csináltak.
Sounds of the Universe. A mindenség hangjai. Eddig jó.
A kezdő hangok ígéretesek, másfél perces retró analóg szinti önmagában, kíséret nélkül. Azért meglepő. Ilyen kísérletező retróhangzást mostanság csak Vince Clarke-tól hallottam csak az Erasure-ben. Az nem is kétséges, hogy a Depeche Mode hangnemet váltott. Meglepő első taktusok. Mintha a 60as években lennénk a Philips szintetizátorlaborjában. Itt valami nem stimmel. Persze hallottam, hogy állítólag Martin bevásárolt az Ebayen egy rakat régi Moog analóg szintit, de csak nem kísérleti patkányt farag itt belőlünk? Pedig de! Ezt már az ötvenes években megtette pár úttörő hangmérnök, mint pölö Tom Dissevelt és Kid Baltan is. 50 év késés!
Volt már pár mélypont náluk persze. Mikor Vince otthagyta őket és 1982-ben az új identitásukat keresték a Törött Kerettel, aztán mikor Dave alámerült a heroin világába és szinte sorról sorra összeeszkábálták vele a Hűség és Önfeláldozás Dalait, meg a Szabályszegőt, aztán mikor Alan Wilder is faképnél hagyta őket, hogy megalapítsa a Recoilt a Devotional turné után.
A Broken Frame és a SOFAD nálam a két leggyengébb láncszem, de ismerek olyan cimborát, aki él hal a SOFAD-ért.
Egyszerűen rettentő magasan van a léc náluk. Ja és ez simán belefér majd 30 évnyi jelenlétbe.
Nem ott a baj. A baj az, hogy most nagyrészt rettentő gyenge hangokat ütöttek meg. Fáj leírnom: ezek a dalok majdnem mind gyengék. Nincs ezen mit szépíteni. Nehezen megbocsátható a sok prüntyögés, az erőtlen dob, az unalmas, kiszámítható vokál, a gyenge dallamvezetés sok ismétléssel és önplagizálással.
Meg, hogy olyan nóták kerültek fel a korongra, amit régebben még kislemez B oldalára sem toltak volna fel. Ott van például az instrumentális Spacewalker. Azt kell mondjam, hogy Benkő László Lexikon albumán is jobb analóg szintifutamok voltak, mint ezen a tételen.
Az első dal (In chains) nagyjából rendben van, de gyanút kelt a túlzottan is sokszor ismétlődő vokál. Ehhez nem vagyunk hozzászokva. A háttérben azért feltűnik egy-egy szintifutam, ami a Black Celebration-t idézi, de sajna igen halkra sikeredett. Ráadásul a dal majdnem 7 perces, miközben 5 perc után már csak ismétléseket hallunk. Ójaj! Baljós árnyak!
Hole to feed. Tok jól indul, aztán nem bomlik ki a motívum. Ami meg kibomlik, az kissé erőltetett. Amolyan minimálrock. Ismét rengeteg önismétlés és kevés ötlet. Mintha kísérleti fáisban tolták volna fel a lemezre. A feszes dob ad némi feszültséget a dalnak, de a 2:39-nél hallható kiálláson kívül semmi izgalom. Ráadásul a kiállás után megint csak ismétlés az egész.
Sebaj, már jön is a Wrong, amit megmutattam már Nektek klipestül. Baromi ütős nóta, jöhetett volna bármelyik korábbi albumról is. Valószinűleg nem is most írták, hanem jóval régebben, mert abban még ott a lendület és az alig fojtott agresszivitás. Maki kedvence is. Teljesen ott van! I was in a wrong place in a wrong time....subudubi. Magas is, mély is van benne, elsőre kiszámíthatatlan dallamvezetéssel, Martin remek kihúzott vokáljával megspékelve. Ugyan a werkvideóról kiderül, hogy atom kísérletezgetés az egész a hangszerekkel, konkrétan felvétel közben dugdosták a hangszereket le-föl, de kit izgat, ha ilyen az eredmény! Azért kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle majd a koncerten. Bele is tették a dalba ezt a feelinget amúgy: 'wrong tune playing till it sounded right'. Hihi! Legalább tudnak magukon nevetni.
Fragile tension. Teljesen jó kezdés, remek dallamvezetés, rettentő retrós hangzás, mintha a hetvenes évek végén lennénk. A gitár betétek azonban több mint kínosak, a rockos hangzáshoz kevés, bármi máshoz sok. Aztán a kiállás után a harmadik perctől önmagát ismétli a dal, ami megint csak hullaciki, 2 perc ötvenig tartottak az ötletek??? Mindevvel együtt szeretem ezt a dalt. Wrong mellett a másik kedvenc lett.
Az első lassú dal: Little Soul. Na ezzel nem tudok mit kezdeni. Egyszerűen emészthetetlen kínlódás. A megszokott részletes dobprogram helyett egy 20 forintos dobgép a 80as évekből, mint a fiam szintijén. Dallam nulla. Rettenet. Csak ismétlések...
Na lépjünk tovább, hátha...
Ismét egy táncosabb dal. In sympathy. Megint ultragagyi C64, vagy Amiga demó hangzás, dob helyett torz placcsogás, basszusszólam is húdeszar. Nyilvánvalóan kísérletezgetnek a fiúk , vagyishát Martin. A dallam akár lehetne Erasure is, Vince Clarke féle kétujjas kísérletezgetés de ez semmiképpen sem Depeche Mode-szint. Dave hangja teljesen ok, amint ebből a nótából ki lehetett hozni, azt kihozta.A dal a refrénnél vérzik el végképp. Az már inkább Modern Talking. Vagy valamiféle segítségkiáltás. Uramjézus! Mi történt a fiúkkal? Az ismétlésekről már nem is szólok. Next gomb 3 percnél. Újabb pohár a Bárdos féle borocskából, hátha az kevés és a lemez túl sok...
Peace. Klassz benne a szintifutam. Basszusban és dobban meg kifejezetten hasonlít egy Erasure nótára. Blue Savannah song You Sorround me. (jobb oldali lejátszómban az első dal- hasonlitsd csak össze) Csak torzítva. De könyörgöm, az egy jó dal és 1989-es! Akkor ők Violatorban gondolkoztak köbö! Mi van itt? A bor is elfogyott, de az album is úgy látom. A "Peace will come to me" - legalább félszázszor hangzik el benne és hangsávok tekintetében max 5-6-nál álltam meg. Sajnos mindezekkel együtt is ez az album harmadik legjobb nótája.
Come back- kellően torzítva van itt minden kérem, mégsem átütő, Depeche Mode paródiának tűnik a dolog. És már megint Amiga demó szagú a zenei vonal. Amellett, hogy hallgatható nóta, kissé túlzás, hogy több, mint 5 percesre vették.
A Spacewalker az több mint vicc már. Martinnal mi van? Elgondolkodom...habár 1 mértékadó cimborámnak tetszik. :)
Nem gondolhatták komolyan...nem lehet, hogy ez nem is az album, csak egy vicc, hogy "na ilyet is csinálhattunk volna, de nem tettük"? Vagy inkább, hogy "úgyis milliók veszik meg, most jól megvicceljük őket". Ez rendben volna, ha mondjuk dupla lemez lenne, amelyiknek ez lenne az egyik korongja.
Perfect nem rossz dal különben, de a refrén nekem megint betesz. Hol vannak az ötletek? Mintha egy székhez kötözték volna őket, hogy most addig nem mozdultok innen, mig egy albumot nem csináltok, büdös kölykei! Update: azóta megszerettem ezt a dalt, de fenntartom, hogy hangszerelésileg bátran össze van csapva és ez is hosszabb egy perccel a kelleténél. Értem én, hogy retró a hangzás és a hangszerek a múlt századból jöttek az Ebayen...
Mikor elkezdődik a 11. dal (Miles Away) feladom. Ebből a nótából már nem lesz semmi! Kizárt. Alul csépel egy country jellegű gitárminta végtelenítve, a dal szándékosan hamis néhol félhangokkal, ami jó amerikai R&B szokás, de megbocsátható, mert akinek van hallása az kiérzi belőle a szándékosságot. A többi Madonna legfosabb dalaira emlékeztet. Valaki védje meg a dalt! :)Ja, de előtte számolja meg, hogy hányszor hangzik el, hogy "miles away".
Jezebel. Már megint ez a kíméletlen dobgép. Ha vicces kedvem lenne, akkor OK, de most ne! Björknél bejött, mert ott a dalok annyira bonyolultak, hogy kell is az egyszerű ellenpontozás.
Martin énekel. Basszusvonal kritikán aluli közben. Ezt a félisten hangot nem vagyok hajlandó hallgatni egy ilyen szar dalt énekelve! NEEEEXT. Najó mégsem lehetek ilyen szigorú, hallgassuk végig. Két percnél jön egy aranyos kedves ovodás albumra való szintiszóló. Mosolygok. Ez azért jó volt. Olyan, mintha Amsterdamban üldögélnénk egy retró afterparty kávézóban. Ennek a dalnak adni kell még esélyt. Pimaszul egyszerű 60-as évekbeli hangzás azért büntető. :] Újra kell hallgatni a lemezt? Itt megcsillant valami.
Azért Martin eddig olyan dalokhoz adta a hangját, amik ehhez távolról sem foghatók, lássuk be.
Eljutottunk az utolsó dalhoz, Corrupt. Végre tisztességes hangzás, habár hallottuk már 1986-ban is tőlük ezt a basszust, de a Yazoo-ból is a 80-as évek legelejéről. Nem baj, ami jó azt ne szégyelljük átemelni. Jó kis dallamvezetés, de kétségtelenül össze van ollózva régi dalaikból. Tagadni sem lehet. (szerk: Á szerint Bottle Living - Dead of Night, jaja igaza van) A refrén pedig nyúlik, mint a rétestészta. Két kiállás van benne, amik után minden jó DM dal iszonyú új erőre szokott kapni, ezért alig várom. Na itt nem, újrakezdődik az egész újra. 4 percnél már a hajam tépem. És öt perces a nóta!
Mindig az jut eszembe, hogy hogyan is vásárol az ember lemezt a lemezboltban: belehallgat az első nótába, majd vált kettőt és végül meghallgatja a búcsúdalt. És jé, ez az album is így épül fel.
Vége.
Ez a lemez kérem szépen felejtős. Akár rajongó, akár kezdő, evvel senki nem tud nagyon mit kezdeni. Várunk újabb pár évet, Wrongot és Perfect-t addig ronggyá hallgatjuk, innen még 3 dalt fenntartásokkal átemelünk a jó DM dalok folderbe.
Lyrics | Depeche Mode Lyrics | Perfect Lyrics
Hole to Feed-Wrong-Fragile tension-Perfect-Corrupt
Bor elfogyott, tűz leégett, hűvös is lett, mi mégis kicsit leforrázva mentünk aludni...
*****************************************************
Depeche Mode: Sounds of the Universe, (c) 2009 Capitol Records
Soundria Rating: 34/10 :) -->alakul
*****************************************************
Mások véleménye az albumról:
Egy alapos: NUXX
This is normal: GUS
Egy fan: Jó ez, háát depesmóódeee!!!!
Quart: B+
