Tegnap este egy bő órácska erejéig előbújtak rejtekükből a rég megfakult sercegő hangzások, gyerekkorom emlékei, amint az ősrégi hatvanas-hetvenes évek-beli analóg hangszerek bemelegedtek. Igen, nem tévedés, be kellett őket melegíteni! :)

Jean-Michel Jarre idén 60 éves, ami nem különösebben látszódott meg a vitalitásán, mint egy őrült professzor rohangászott potiról potira. Hát Zsanmisi letette a névjegyét már az biztos...

Történetünk ott kezdődött, hogy fél órát késtünk. :) Túlzottan azért nem aggódtam, mert általában egy bő órát késni szoktak a sztárok is. 

Ülőhelyünk volt direkte sztereóban, akár hiszitek akár nem, amint leraktuk a popónkat a székre, máris felcsendült az első taktus.  Hiába, no. Másodperc pontosság.

A színpad üres volt, leszámítva persze az irdatlan mennyiségű ősi kütyüt, az intro szólt csak gyomorrengető analóg mélyekkel. Aztán felgyúlt egy szűk fehér reflektorsáv a színpad helyett közvetlenül mellettünk, hátul, a közönség mögött (!) pedig megjelent Jarre 3 társával. Egész megdöbbentő módon maguknak utat vágva átsétáltak a teljes állóhelyes többezres brigádon keresztben, fényárral kísérve és felugrottak a színpadra. Nyilván nem metróztak még Budapesten és hiányzott nekik az élmény. Ezzel a kezdeti laza francia ántré és a full döbbenet meg is volt. :)

A koncert előtt szivélyesen tájékoztatott minket, hogy a színpadon nincs egy darab computer sem, csak öreg hölgyek, akik néha hibáznak és be is kell őket melegíteni. Ha bármi balul sülne el, ő kér elnézést.  Valamint megtudtuk azt is, hogy pesten jártában keltében belefutott egy utcai zenészbe, aki annyira császár volt, hogy meghívta a színpadra egy dal erejéig. :)

Rövid hangolás, mint a kllasszik hangversenyek előtt. Hiszi a piszi, persze semmi digitális cucc, cöcö.

Aztán indult az Oxygene első tétele a prelude és a part 1 és ÁÁÁÁ.

Konkrétan folyt a könnyem, mikor rádöbbentem, hogy itt ténylegesen nem igénytelen digitális majális lesz, hanem életemben először hallok analóg szintiket teljes pompájukban szólni. Nem ám 44khz 16bit, de nem is sercegő bakelit Unitra erősítővel, hanem a teljes spektrum! Semmi MIDI szinkron, csak 6 kéz. Minden rezdülés, minden zaj csak a hangszerekből jött.  ÚRISTEN. És hogy! Semmi fülsértő hang, csak a tiszta éteri prüntyögés.

Néztem jobbra Makira, aki vállamra hajtotta a fejét és úgy hallgatta. Mondtam volna neki, hogy ne merészelje a bal fülét kizárni a hangzásból, de nem voltam abban az állapotban. :)

Part 2-nél a hölgyek  bizonyítottak is. Történt ugyanis, hogy az alapokat elindították a fiúk, de legutolsó dobütemet nem sikerült pontosan ráindítani a zenére, mivel nincsenek szinkron kábelek a sequencerek között, így aztán konkrétan végigment a dal fél ütem csúszással. A dal elején Jarre megpróbált korrigálni, akkor állt is a dallam, csak az alap ment, de nem sikerült visszacsúsztatni. Átéltem az igyekezetet, érezni is lehetett, hogy kiesett a ritmusból. Gondolom akik nem ismerték betéve a dalt, nem is vették észre.

Part 3 nekem túlzottan sok volt, már zsenge gyermekkoromban sem vettem az adást ennél a tételnél, de megjelent a jó öreg saját fejlesztésű kütyüje, ami mágneses mező-változtatással emeli csökkenti a pitchet, teljesen úgy nézett ki az ember, mint egy Mágus. Alanti képen a meredő rúd látszik belőle...

Variation alatt volt asszem utcai zenész emberünk, aki egy nagyon szép hangzású ütős hangszerrel kísérte a 3 mester improvizációját.

Legismertebb Part 4 meglepetések nélkül lezajlott, gyönyörű űrhangzás, kurva jó felhangok, finom analóg cinek. Ja és méltóságteljesen leereszkedett egy atom nagy tükör 45 fokban megdöntve a fejük fölött. Innentől kezdve fentről is nézhettük őket. Mekkora 5let már! Kreat) a csapat... ;)

Újabb variációk a Variation 2-ben, a jól ismert hangok más más felhozatalban.

Agyam már tele. :) Még-még.

Part 4 alap apreggiatorát olyan sokáig állítgatták mielőtt elindult volna a dal, hogy az már fél orgazmus volt. Hangmagasság,  tempó, hangszín, örökké elhallgattam volna. Nyilván nem akart mégegyszer hibázni. Aztán beállt az ismert tütütüm hangzás és kezdődött a menet, az Oxygene legjobb dala. Annyira a zenére figyeltem, hogy a látvány kimaradt majdnem, asszem itt úszott be a forgó Föld képe, aminek túloldalán koponya rajzolódott ki. Hát igen, JMJ messze megelőzte korát, nem véletlen, hogy mostanság ismét előkapta ezt az Opust.

A kísérő szintik Kid Baltant (Delta zenéje pölö) idézték, jó kis ötvenes évek beli kísérleti minimalista analóg hangszerek a Philips mérnökeitől.

Part 5 és a további variációk már nem voltak olyan izgalmasak számomra, lemezen sem komálom annyira. Part 6 távolodó hangzásaival is nagyon szép volt, habár egyujjas egyszerű dallamvitele azért sok zeneszerzőnél verte ki anno a biztosítékot. Khmm. Benkő László azért erre a hangzásra építette fel a teljes szóló albumát, azt se feledjük. :)

Sajna a közönség minden erőlködése ellenére sem játszottak rá többet, mint 2 dalt, úgyhogy a koncert ahogy jött az űrből, úgy tova is tűnt alig 70 perc múltán. Erre egyetlen mentsége legfeljebb csak az, hogy akit szeretünk, annak majd mindent elnézünk, valamint, hogy az eredeti Opus sem több 60 percnél. Elég sovánka idő azonban 24 rugóért. :=I

Megígérte az ember, hogy jön jövőre is! Akkor nyilván ingyenes lesz, ahogy szokta szabad téren.

UFF

*********************

Jean-Michel Jarre: Oxygene, koncert a Sportarénában

Soundria rating: 8/10 (zene, látvány, hangzás: 10/10 - koncert hossza: 5/10)

*********************

Végezetül itt egy röpke video egy másik koncertről. Ezeken a képeken látszik, hogy JMJ tele van digitális hangszerekkel véve. No a mi koncertünk nem ilyen volt. Sajna nem találtam még tűrhető minőségűt sem analóg koncertvideóból.