Hosszas hallgatás után itt az ideje a számvetésnek. Hogyan is telt 2007?
Sok minden tortént egy év folyamán, valószínűleg túl sok is nekem.
Mindkét fiam váltott; Berci iskolás lett, Bendegúz ovis. A felvételük viszonylag simán ment, már alkalmazkodtunk a viszonyokhoz és az alapítványi csekkekhez, ők meg remekül alkalmazkodtak az új kihívásokhoz. Ez kétségtelenül a legnagyobb sikerünk. :)
Házasságunk, azaz immár 19 éves kamaszkori együttlétünk Makival kezd új alapokra helyeződni. Az átrendeződés földrengésszerű volt és relatíve váratlan, de egyikünk sem az a könnyen feladós fajta. Azt hiszem látom a fényt az alagút végén, de az biztos, hogy sok minden megváltozott bennünk és egymásról alkotott képünk is átlépett felnőtt-korba.
Életformám gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett 15 év után, a kézmeleg, de oly sok alattomos szorongást okozó bankos öblöt felváltotta a hideg, viharos de többnyire terített kártyákkal játszó nyílt tenger. Új, jóval intenzívebb élmények tették és teszik próbára tűrőképességemet és megtépázott önbizalmamat. De a sikerélmények is jelentősebbek! Megálltam a helyem, mint vállalkozó és innen csak felfelé vezethet az út. Ha családom türelmesebb lesz kicsit velem, biztosan jobban is mehet még.
Baráti köröm is átrendeződést mutat, ha lassan is vettem észre és annál is lassabban emésztem. Sok haver/barát (?), aki a Bankhoz kötődött sajnos lemorzsolódóban. Sok ugyanakkor az olyan távolodó barát, aki után hiába futok, nem biztos, hogy helyesen is teszem (minek olyan vonat után futni, ami nem vesz fel alapon). Ugyanakkor a baráti vonal vészes apadása sok fájdalmas kérdést is felhoz, amikre nem tudom a választ, hiszen ezek az átrendeződések nem nyíltan zajlanak.
Van viszont pár új baráti arc a palettán, akikre pedig talán én nem fordítottam elég figyelmet méltánytalanul, mert el voltam foglalva a vonat után futással. Nos itt (is) lesz mit csiszolni 2008-ban. :)
Szüleimmel való viszony konszolidálódni látszik, óvatosan, de közeledünk ismét. Hugicám némileg jó példával jár elöl, habár a túlzott alkalmazkodás nem az én formám és kevésbé is vagyunk ráutalva a nagyszülők segítségére. Ha szüleim el tudják fogadni, hogy a kölcsönös jó viszony ne feltétlenül ráutaltságon alapuljon és mi is jobban odafigyelünk a családi nagy "öregek" érzelemvilágára és igényeire, ebből csak jó sülhet ki. Ezen a vonalon tele vagyok optimizmussal.
Nagymamám állapota sajnos aggasztó. Parkinson kórja tovább támad, szerintem a családban senki sem áll a helyzet magaslatán, hogy hogyan is kezelje az ügyet. Az orvosokról inkább nem nyilatkozom, köztudomású, h 80 év felett teljes mértékben le vagy írva és koporsóban a helyed.
Én (is) igyekszem tartani benne a lelket, de kezdi feladni.
Ha kitekintek a belső világomból, elég sok sikert sorakoztathatunk fel, mint Család:
Lett új csecse hájtek kerítésünk, átraktam a fenekem a Lanciából egy Mercibe, Bencekutya helyét kezdi átvenni Micúrkutya, lett sok új igazi fa bútorunk, szóval csinosodik a ház és a kert.
Voltunk családilag Várgesztesen (tesókkal), Londonban (M1K1-éknél), Szarvason, Fertődön (4esben), Rómában és Szlovéniában (kettesben).
Szóval Soundria-klán nem él rosszabbul, mint 4 éve. ;)
Kívánok minden kedves olvasómnak egy sikeres 2008-at!
További kitekintő:
A belpolitikától továbbra sem tudom függetleníteni magam. Szomorú, hogy a politikai elitünk továbbra is tartja magát, semmi új szín a palettán. Továbbra is megy a közvagyon elherdálása. Politikusainknak semmi sem drága, mivel felfoghatatlanul nagy büdzséből gazdálkodnak. Az istenadta nép viszont nem óhajt ebben részt venni már, nem adózik, nem megy el szavazni, könnyen utcára hajtható, a morál és a hangulat a béka segge alatt. (az sem volt jó, mikor elhitették velünk, h minden király)
Az egészségügyi reform hatásairól nálam jelentősen tájékozodtabbak sem tudnak nyilatkozni, én mindenesetre annyit megjegyzek, hogy nyilvánvalóan nem fog tapsikolni az érintett fél a jó kis húsosfazék kiürítése miatt. (értem ezalatt a minden lehetséges vonalon csaló szereplőket --> pofátlan gyógyszergyárak, korrupt orvosok, ezért azért csaló embertelen kórházak).
MÁV, BKV helyzete aggasztó, de ott a reformokat a helyi vezetőségtől várnám, jelenleg ez kimerül az áremelésekben és a bandákba verődött ellenőrkommandókban. Modernizálásnak semmi nyoma. Haladunk Moszkva felé...
Metró 4-nek értelmes ember örül is meg nem is. Örül, mert szép lesz és új lesz és majd szeretni fogjuk öregkorunkig. Nem örül, mert sok mértékadó hang azt mondja: ennél olcsóbban alapjaiban meg lehetett volna reformálni BP közlekedését a felszínen. És hiszek nekik.
Arról nem is beszélve, hogy egyelőre csak a felfordulás és a töméntelen csúszás marad nekünk. Azonban emlékszem én a majd 10 évig lezárt Váci útra a 80as években! :) Most meg milyen jó újpesten lenni 15 perc alatt a deákról.
Combinóval is ez a helyzet. Magyar Narancs. Túl nagy és túl sárga, de a mienk. Kár, hogy túl meleg és drága volt, túl sok balhé és visszaélés övezte a jövetelét. Azért remélem egy légkondi még bele fog férni...
Energiaárak kúsznak felfelé. Hát evvel nincs mit tenni, a piacról élünk jobbára, ha Paksot leszámítjuk. Jó lesz felkészülni az olaj utáni időkre...át kell alakítsuk az életünket hamar. Ami eddig természetes volt, az most már nem lesz az.
Mindent összevetve én idehívnék egy száz fős Holland, vagy Norvég csapatot és átadnám nekik az országot 4 évre, a mostani elitet pedig alapos adóvizsgálatnak vetném alá, aki nem megy sittre, az mehet dolgozni, 4 év után pedig megpályázhatják újra a székeiket, de már nem a régi rendszer szerint, hanem egy új alkotmányos rendben. AKár Miciék kormánya is jöhet! Fasza Eu konform miniszteriumokkal, eloremutato enrgiapolitikaval, uj parlamenti renddel, kisebb kozigazgatással, modern adorendszerrel. Ahogy kell és ahogy megérdemeljuk. Tobbet nem lesz értelme megosztani az országot, hogy a nagy keveredésben jobban lehessen lopni.