Láttam a síromat.
Egy esős délután.
Sikolyként robbant a csöndbe,
Fel sem ocsúdtam talán.
Láttam a síromat.
Mint kósza villám,
Hirtelen termett ott,
Üvöltve becsapván.
Láttam a síromat.
Oly nyugodtnak látszott
Napfényben is hűs volt
Könnyben s vérben ázott.
Láttam a síromat.
Fűzek alatt várt rám
Egy nyáj legelt ott
Meredtek rám bambán.
Láttam a síromat.
Pacsirtákkal feleselve
Angyalok keringtek felette
S hívogatták a Bánatot
Láttam a síromat,
Ám nem látta senki más
Összetört magányomat.
Ha megesett, jobb is így talán
Láttam a síromat
Harmatos fű ölelte
S füstölgő koporsómig kísérte
A kanyargós féknyomot.
