A napokban kiesett BB1 első tejfoga, számomra is meglepő módon hirtelen rettentő sok minden ugrott be róla, természetesen elsőként az, hogy öregszem és egyre közleg az idő, mikor én is hasonlóképpen veszítem majd el a fogaimat. J Másodsorban a kis lurkókban én magam köszönök vissza magamnak, emlékszem még, hogy hogy izgultam anno, hogy milyen lesz, mikor kiesik a fogam, meg hogy biztosan normális dolog-e az, hogy az embernek hullanak a fogai és anyuéktól vártam a megerősítést.

BB1 most a Fogtündért várja és akkurátusan megnézi minden este, hogy megvan-e még a párna alá rejtett foga.

Meg hogy legbelül én magam is gyerek vagyok még, öntörvényű, önző és hisztis. Jung is megmondta, a tudattalan én mélyén ott lapul a kisgyermek. A gyermek, akit az első négy évben formáztak meg szülei, akik akkor még szintén gyermekek voltak…szóval sokszor érzem úgy magam, mint egy becsapott gyermek, akitől elvették a játékát. Sokszor könyörtelen taposómalomnak élem meg a gyermeknevelés örömét, Maki gyakran olvassa fejemre, hogy többet is kivehetném a részem a családi életből. Én ezt sosem érzem validnak.

Ugyanakkor az ő hozzáállása teljesen idegen tőlem, szinte mindent felaad saját életéből és alárendeli a munkának és a gyerekeknek. Ki tudja, melyik a követendő, megmaradni sokszínűnek és érdeklődőnek, de individumnak, vagy eggyé válni a családanyaszereppel és kicsit evvel beleszürkülni a mindennapokba, de ügyelve a patyolattiszta lelkiismeretre.

Sokszor menekülési vágyam van, de nem konkrétan, cask elvben, hogy visszakaphassam a szabadságot, amit úgy értékeltem a régi életemben. Ugyanakkor körülöttem minden szabad ember egyben magányos is,  legbelül családra és gyerekekre hajt, meg hogy megtalálja az igazit, a köztes időt meg barátaival összekapaszkodva vészeli át.

Sokat gondolkodom azon is, vajon jó úton járunk-e, azt adjuk-e a fiainknak, amit ők várnak tőlünk, túl kell-e menni a biztonságérzet adásán és csodagyereket kell-e nevelni belőlük, akik mindenben jobbak, mint a többi.

Azt gondolom, sok szülő feltehetően a gyerekén akarja behozni azt a lemaradást, amit a maga lustaságának köszönhet: beiratja a gyerekét teniszezni, karatézni, drámakörre, hittanra, a mi gyerekeink jelenleg otthon rohangásznak a kertben sötétedésig. Na jó, szombatonként BB1 úszni tanul. J

Azért inkább  hajlok azt az elméletet elfogadni, hogy a gyermek dolga 6 éves korig az önfeledt játék komoly korlátozások nélkül… aztán szeptembertől jön a suli!